Page 503 [503]
OCR
hogy harcba induljon Afrika földjéért, amelyen maga is született, és felesége hazájáért, apjáért és házi isteneiért is. 24. (1) A király ezzel az üzenettel követeket küldött Scipióhoz, akik Szürakuszaiban találkoztak vele. (2) Scipio, noha Afrikára vonatkozó terveinek fontos támaszát és nagy reménységét vesztette el, a követeket sietve visszaküldte Afrikába, még mielőtt a dolog kitudódik, (3) és levelet küldött velük a királynak, amelyben nyomatékosan figyelmeztette: ne árulja el a vele kötött vendégbarátság és a római néppel kötött szövetség kötelezettségeit, az isteni jogot, a hűséget, kézfogásukat és az isteneket, megállapodásuk tanúit és bíráit. (4) A numidák érkezését azonban nem lehetett titokban tartani, hiszen ott járkáltak a városban, és nyilvánosan mutatkoztak a főhadiszállás előtt. Másrészt fennállt a veszély, hogy ha elhallgatják jövetelük célját, az igazság épp azért, mert titkolni próbálják, saját magától fog kiszivárogni, és a hadseregben elterjed a félelem, hogy egyszerre kell majd a király és a karthágóiak ellen harcolniuk. Scipio ezért hamis hírek költésével előzte meg, hogy az emberek rájöjjenek az igazságra. (5) Gyűlésbe hívta a katonákat, és kijelentette: Nem várhatnak tovább; a szövetséges királyok sürgetik, hogy minél hamarabb keljen át Afrikába. Előbb Massinissa tett személyes látogatäst Gaius Laeliusnäl, felpanaszolva, hogy halogatässal vesztegetik az időt; (6) most pedig Syphax küldött követeket, mert ő is furcsállja, hogy mi tart ilyen sokáig, és kéri, hogy vagy szállítsa át végre a seregét Afrikába, vagy ha változott a terv, értesítsék őt, hogy intézkedni tudjon a maga és országa érdekében. (7) Ezért, mivel már minden készen áll, és az ügy többé nem tűr halasztást, feltett szándéka, hogy hajóhadát elindítja Lilübaionba, oda vonja össze minden gyalogos és lovas csapatát is, és az első, kedvező átkelést ígérő napon az istenek segítségével átkel Afrikába. (8) Levelet küldött Marcus Pomponiusnak: legyen szíves Lilübaionba jönni, hogy közösen megtanácskozzák, mely légiókat és hány katonát vigyen magával Afrikába. (9) A tengerparton is végigküldte a parancsot, hogy minden elfogott teherhajót Lilübaionba vonjanak össze. (10) Amikor minden Szicíliában állomásozó katona és hajó Lilübaionba érkezett, és sem a városban nem fértek el az emberek, sem a kikötőben a hajók, (11) mindenki olyan lelkesedéssel várta, hogy átkeljenek Afrikába, mintha nem is harcolni vinnék őket, hanem a győzelem biztos jutalmát learatni. Különösen a cannaei seregből megmaradt katonák bizakodtak, hogy Scipio parancsnoksága alatt végre olyan szolgálatot tehetnek az államnak, amelynek fejében bevégezhetik szégyenletes katonáskodásukat. (12) Scipio egyébként sem nézte le a katonáknak ezt a csoportját, mert jól tudta, hogy Cannaenál nem az ő gyávaságuk miatt szenvedtek vereséget, és hogy az egész 502
