Oldal 495 [495]
OCR
a hajósok vesztére a tengerszoros körül," amely elválaszt minket Szicíliától. (13) És még ha beérné azzal, hogy csak saját becstelenségét, kejvägyät € és kapzsisagat engedje szabadjára szövetségeseitekkel szemben, akkor mi ezt az egyetlen szakadékot, noha szinte feneketlen, valahogy mégis feltöltenénk béketűrésünkkel. (14) De ő azon volt, hogy általánossá tegye a féktelenséget és gonoszságot: seregetek minden cenzurióját és közkatonáját Pleminiusszá változtatta. (15) Mind rabol, fosztogat, ütlegeket és sebeket oszt, gyilkol, válogatás nélkül erőszakol tisztes asszonyokat, szüzeket és szüleik karjából elragadott szabad kisfiúkat. (16) Városunk naponta elesik, naponta kirabolják, éjjel-nappal minden az asszonyok és kisfiúk segélykiáltásaitól visszhangzik, akiket épp meggyaláznak vagy elhurcolnak. (17) Ha ezt egy kívülálló látná, nem is értené, hogy bírjuk még mindig, ők pedig, akik ezt csinálják velünk, hogyhogy nem csömörlöttek még meg saját jogtalanságaiktól. Én sem tudok részletesen felsorolni mindent, ami történt velünk, és nektek sem volna érdemes végighallgatnotok; inkább csak összefoglalnám. (18) Állítom, hogy nincs Lokroiban egyetlen ház, nincs egyetlen ember, akit ne ért volna sérelem. Állítom, hogy nincs a bűnnek, a kéjvágynak, a kapzsiságnak olyan fajtája, amit ne engedtek volna meg maguknak bárkivel szemben, akivel megtehették. (19) Aligha lehet kiszámítani, mikor alakul keservesebben egy polgári közösség sorsa: ha háborúban ellenség foglalja el a várost, vagy ha egy könyörtelen zsarnok igázza le erőszakkal és fegyverrel. (20) Mindaz, ami egy elfoglalt városban megtörténhet, atyák és összeírtak, velünk megtörtént, sőt még mindig történik; és ami bűnt a legkegyetlenebb és legelviselhetetlenebb zsarnokok el szoktak követni az elnyomott polgárokkal szemben, azt Pleminius velünk, gyermekeinkkel és hitveseinkkel szemben mind elkövette. 18. (1) Egy bűntett van, amelyről külön is panaszt kell emelnünk, atyák és összeírtak, mert erre kényszerít a lelkünkben meggyökerezett vallásos érzés. Szeretnénk, ha meghallgatnátok, hogy ha jónak látjátok, elháríthassátok államotokról egy szentségtörés átkos következményeit. (2) Hiszen láttuk, milyen ünnepélyességgel tisztelitek a magatok isteneit és fogadjátok a másokéit is.? (3) Van nálunk egy Perszephoné-szentély, amelynek sérthetetlenségéről, gondolom, hallottatok ezt-azt a Pürrhosszal vívott háború idején, (4) amikor a király Szicíliából visszatérőben elhajózott Lokroi mellett, és — egyéb szörnyűségeken kívül, amelyekkel irántatok tanúsított hűsége miatt sújtotta államunkat — kira1 À monda a szicíliai tengerszorosba helyezte a Szkülla nevű emberevő szörnyeteget és — megszemélyesítve — a Kharübdisz nevű rettenetes örvényt. ? Utaläs a Nagy Istenanya ünnepélyes római fogadtatására (XXIX. 14.). 494
