OCR
nusokba. (3) A íribunusok parancsára elvették tőle a kelyhet. Ebből hangos civakodás támadt, végül pedig Pleminius és a zribunusok katonái egymásnak estek. A tömeg és a felfordulás egyre nőtt, ahogy a többiek is odagyűltek, és övéik oldalán beszálltak a verekedésbe. (4) Pleminius katonái húzták a rövidebbet. Vérző sebeiket mutogatva, hangos méltatlankodással csődültek vezérükhöz, és felemlegették, hogy a veszekedés során őt is milyen becsmérlő szavakkal illették egyesek. Erre ő haragtól lángolva kirohant házából, és hívatta a éribunusokat. Megparancsolta, hogy vetkőztessék le őket, és készítsék elő a vesszőket. (5) Miközben ruhájuk lerángatásával vesződtek — ők ugyanis ellenálltak, és katonáikhoz kiáltoztak segítségért —, hirtelen mindenfelől odatódultak az iménti győzelemtől nekiszilajodott katonák, mintha az ellenség ellen szólították volna őket fegyverbe. (6) Amikor meglátták, hogy zribunusaikat már elkezdték veszszőzni, még sokkal féktelenebb haragra gerjedtek. Nemcsak a rangot, de még az emberséget sem véve tekintetbe, magát a /egatust vették célba, miután a /iczorainak is csúnyán ellátták a baját. (7) Mihelyt sikerült őt elszakítani övéitől, könyörtelenül nekiestek, aztán orrát-fülét levágva, félholtan otthagyták. (8) Scipio, miután Messzanában jelentést kapott a történtekről, néhány nap múlva egy hatevezősoroson átkelt Lokroiba, és vizsgálatot tartott Pleminius és a tribunusok ügyében. Pleminiust felmentette a felelősség alól, és meghagyta ott betöltött helyőrség-parancsnoki tisztségében, viszont a éribunusokat vétkesnek nyilvánította, és bilincsbe verette, hogy szállítsák őket Rómába a senazus elé. Azzal visszautazott Messzanába, onnan pedig Szürakuszaiba. (9) Pleminius azonban nem bírt a bosszúvágyával. Úgy vélte, Scipio közönyösen kezelte és túlságosan könnyen vette az ő sérelmét, és a viszály igazi lényegét más nem láthatja át, csak az, aki a szörnyű cselekedet áldozatává vált. (10) Így aztán maga elé hurcoltatta a zridunusokat, és minden lehetséges kínzást végigpróbált rajtuk, amit emberi test csak elszenvedhet. De nem érte be azzal, hogy életükben megbüntette ellenfeleit: miután halálra gyötörte őket, holttestüket is otthagyta temetetlenül. (11) Hasonló kegyetlenséggel járt el azokkal az előkelő lokroibeliekkel szemben is, akikről hallotta, hogy elmentek Scipióhoz panaszt tenni az ő jogtalanságai miatt. (12) Ha eddig vágyai vagy kapzsisága sarkallta őt példátlan szörnyűségekre a szövetségesekkel szemben, most bosszúvágyában ezek sokszorosát követte el, szégyenletes és gyűlöletes hírbe hozva nemcsak saját magát, de fővezérét is. 10. (1) Már közeledett a választógyűlés ideje, amikor megérkezett Rómába Publius Licinius consu/ levele. Őt magát és seregét — írta — súlyos járvány sújtja, és nem is tudnának helytállni, ha ugyanaz a csapás nem érte volna utol talán még na484