Oldal 484 [484]
semmit; küldjenek követeket Rómába, és az lesz a sorsuk, amit a senatus szerint
megérdemelnek. (4) De azt biztosra veszi — fűzte hozzá —, hogy bármilyen kárt
okoztak is a római államnak, jobb lesz a sorsuk a haragos rómaiak, mint a ba¬
rátságos karthágóiak uralma alatt. (5) A város védelmére hátrahagyta legazusát,
Pleminiust és a várost elfoglaló különítményt, és a magával hozott csapatokkal
együtt visszatért Messzanába.
(6) A rómaiaktól való elpártolásuk után a lokroibeliekkel olyan gőgösen és
könyörtelenül bántak a karthágóiak, hogy a mérsékeltebb túlkapásokat nemcsak
türelemmel, hanem talán még örömmel is viselték volna. (7) Csakhogy Pleminius
annyira felülmúlta elvetemültségben és kapzsiságban Hamilkart, a helyőrség
parancsnokát, a római megszálló csapatok pedig a punokat, mintha nem is
fegyverrel, inkább a bűnök terén mérkőztek volna egymással. (8) A vezér és
katonái a városbeliekkel szemben semmit sem mulasztottak el, ami a kiszolgál¬
tatottak előtt gyűlöletessé teheti az erősebb hatalmát. Hallatlan gyalázatossá¬
gokra vetemedtek velük magukkal, gyermekeikkel és asszonyaikkal szemben.
(9) Kapzsiságukban még a szentélyek kirablásától sem riadtak vissza. Nemcsak
más templomokat szentségtelenítettek meg, hanem még Perszephoné kincseit
is," amelyekhez még soha nem mert hozzányúlni senki, (10) kivéve Pürrhoszt,
aki állítólag elrabolta ezt a kincset, majd miután súlyosan megbűnhődött szent¬
ségtöréséért, visszaszolgáltatta zsákmányát." De míg hajdan a király vihar tépáz¬
ta hajóiról semmit sem tudtak épségben kimenteni a szárazföldre az istennő
elrabolt pénzén kívül, (11) most ez a pénz másféle csapással büntette mindazo¬
kat, akik beszennyezték magukat a szentély meggyalázásával: elvette józan eszü¬
ket, és veszett dühvel uszította őket egymásnak, szembefordítva vezért a vezér¬
rel, katonát a katonával.
9.
(1) A főparancsnokság Pleminius kezében volt. A csapatoknak az a része, amelyet
ö vezetett oda Rhegionböl, neki volt alárendelve, a többi része a ¢ribunusoknak.*
(2) Pleminius egyik katonája egy polgár házából elrabolt egy ezüstkelyhet,
és miközben a tulajdonosok elől menekült, belefutott Sergius és Matienus ¢ribu¬
! Lokroi fő védőistensége Perszephoné (római nevén Proserpina) volt, akinek itt állt szen¬
télye és gazdag kincstára. Az istennő tisztelete a pun háborúk folyamán különösen
megerősödött Rómában, 249-ben a Sibylla-könyvek tanácsa alapján fényes játékokat is
rendeztek tiszteletére — annál kirívóbb istentelenségnek számított a lokroibeli szentély
kifosztása.
? A részletekről lásd XXIX. 18. 3—6.
3 Vö. XXIX. 6. 9.
483