Oldal 481 [481]
OCR
(6) A gallok erre ezt válaszolták: Teljes mértékben mellette állnak, de az egyik római tábor ott áll a területükön, a másik pedig a szomszédos Etruriában, szinte az orruk előtt. Mihelyt kiderül, hogy ők csapatokkal segítették a punokat, az ellenséges seregek azonnal kétfelől támadnak majd a földjükre. Így hát Magon inkább olyan támogatást kérjen a galloktól, amelyet titokban is megadhatnak. (7) A ligurok szabadon dönthetnek, mivel az ő földjüktől és városaiktól messze vannak a római táborok; úgy lenne hát méltányos, ha ők fegyvereznék fel fiataljaikat, és erejükhöz képest ők vállalnának részt a háborúból. — (8) A ligurok nem is vonakodtak, csak két hónapot kértek, hogy megtarthassák a sorozást. Közben Magon feltűnés nélkül embereket küldött szét a gallok földjeire, hogy zsoldosokat toborozzanak; a gall törzsek titokban mindenféle élelmet is küldtek neki. (9) Marcus Livius az önkéntessereggel átvonult Etruriából Galliába, egyesült Lucretiusszal, és felkészült rá, hogy ha Magon a ligurok földjéről közelebb akar nyomulni a városhoz, szembeszáll vele, ha viszont a pun vezér meghúzza magát az Alpok lábánál lévő zugban, ő maga is helyben marad Ariminum környékén, hogy megoltalmazza Italiat. 6. (1) Miután Gaius Laelius visszatért Afrikából, Scipiót sem hagyta nyugodni Massinissa üzenete, és a katonák is, amint látták, hogyan rakodják le az ellenség földjéről szerzett zsákmányt a flotta összes hajójáról, égtek a vágytól, hogy minél előbb kezdjék meg az átkelést. De a nagy terv végrehajtása előtt közbejött még egy kisebb: Lokroi visszafoglalása. Ez a város Itália elpártolása idején szintén a punok oldalára állt." (2) Egy apróság csillantotta fel a reményt, hogy sikerülhet a dolog. Bruttiumban inkább útonállás, mint szabályos háború folyt. Ezt a numidák kezdték, a bruttiusok pedig nemcsak a punok szövetségeseiként, hanem velük született hajlamuknál fogva is átvették ezt a gyakorlatot. (3) Végül a római katonákat is magával ragadta a rablás öröme, és amennyire vezéreik elnézték nekik, be-betörtek az ellenséges területekre. (4) Egyszer rajtaütöttek néhány lokroibelin, akik kimerészkedtek a városukból, és Rhégionba hurcolták őket. A foglyok között akadt néhány mesterember is, akik Lokroi fellegvárában fizetségért szoktak dolgozni a punoknak. (5) Ezeket felismerték azok a lokroibeli előkelők, akik Rhégionban telepedtek le, miután száműzte őket az ellenpárt, amely kiszolgáltatta Lokroit Hannibalnak. (6) Amikor kérdezgetni kezdték őket mindenféléről, ahogy az otthonuktól régóta távol lévő emberek szokták, a mesteremberek el! Lokroi pun kézre kerülését Livius két alkalommal, kétféleképpen is elmondja: XXIII. 30. 8 és XXIV. 1. 480
