Oldal 479 [479]
OCR
gyanánt magával víve a hajóslegénységet is. (8) Ott senki nem számított támadásra, mintha csak béke lett volna, így a rómaiak igen nagy pusztítást vihettek véghez. A lélekszakadva Karthágóba érkező hírnökök nagy rémületet keltettek, amikor jelentették, hogy itt van Scipio a római hajóhaddal — arról ugyanis már előbb értesültek, hogy Scipio átkelt Szicíliába. (9) Mivel nem tudták pontosan, hány hajót is láttak, és azt sem, hogy mekkora sereg pusztítja a földeket, a félelem hatására még jobban felnagyították magukban a hallottakat. Először rémület és megrendülés, majd elkeseredés töltötte el őket. (10) Akkorát fordult a szerencse — gondolták -, hogy míg győztes seregük nemrég még Róma falai előtt állt, és oly sok ellenséges sereg megsemmisítése után Itália minden népét meghódoltatták vagy erőszakkal, vagy önkéntes megadás útján, (11) most elpártolt tőlük a hadiszerencse, és végig kell majd nézniük, hogyan dúlják fel Afrika földjét és veszik ostrom alá Karthágót; márpedig ők korántsem tudják majd ezt olyan szilárdsággal viselni, mint a rómaiak. (12) Azoknál a lekaszabolt seregek helyébe egyre erősebb és egyre nagyobb számú ifjúság sarjadt a római köznépből és Latiumból. (13) A karthágói köznép azonban nem szokott a fegyverforgatáshoz, sem a városiak, sem a vidékiek. Ök zsoldért toboroznak segédcsapatokat az afrikaiak közül, az pedig megbízhatatlan népség, amely az első szélfuvallatra köpönyeget fordít. (14) Ami meg a királyokat illeti, Syphax a Scipióval folytatott tárgyalás óta elhidegült tőlük, Massinissa pedig immár nyíltan elpártolt, és a legádázabb ellenségük lett. Sehol sincs remény, sehol segítség! (15) Magon sem lázítja fel Galliát, Hanniballal sem egyesül, sőt lassan Hannibal erejének és hírnevének is leáldozik. 4. (1) Így keseregtek sorsukon a friss hír hallatán, de aztán a szorongató rémület újra magukhoz térítette őket, hogy megfontolják, hogyan szállhatnának szembe a fenyegető veszedelemmel. (2) Elhatározták, hogy a városban és vidéken haladéktalanul sorozásokat tartanak, kiküldöttek útján afrikai zsoldos segédcsapatokat toboroznak, megerődítik a várost, gabonát halmoznak fel, fegyvereket gyártanak, hajókat szerelnek fel, és Hippóhoz küldik őket a római hajóhad ellen. (3) Amikor már javában folyt a készülődés, akkor érkezett csak meg a hír, hogy nem Scipio, hanem Laelius kelt át a tengeren, és csak annyi csapatot hozott magával, amennyi a földeken való portyázásra elegendő; a római haderő döntő része még Szicíliában van. (4) Így aztán fellélegeztek, és követeket kezdtek küldeni Syphaxhoz és egyéb fejedelmekhez, hogy megerősítsék velük a szövetséget. Követeket küldtek Philipposzhoz is, és 200 talentum ezüstöt ígértek neki, ha átkel Szicíliába vagy Itáliába. (5) Itáliában tartózkodó hadvezéreiknek is megüzenték: igyekezzenek ráijeszteni Scipióra, hogy ott maradjon. (6) Magon478
