OCR
a magamét pedig felnagyítani. (18) Egyiket sem teszem, atyák és összeírtak, és így, ha másban nem is, legalább szerénységben és szavaim visszafogottságában felül fogom múlni őt, az öreget, ifjú létemre. En mindig úgy éltem és cselekedtem, hogy magasztaló szavak nélkül is elégedett lehetek azzal a véleménnyel, amelyet befolyásolás nélkül formáltatok rólam magatokban." 45. (1) Scipio beszéde nem talált túlságosan kedvező fogadtatásra, mert mindenki tudta: ha a senatusban nem viszi keresztül, hogy Afrikát ítéljék neki, azonnal a népgyűlés elé terjeszti az ügyet. (2) Ezért Ouintus Fulvius, aki négyszer volt consul, egyszer censor," felszólította a consult: jelentse ki nyíltan a senazus előtt, hogy elismeri-e az atyáknak azt a jogát, hogy a provinciák elosztásáról döntsenek; és ahhoz tartja-e majd magát, amit határozni fognak, vagy a nép elé akarja vinni a dolgot. (3) Scipio azt válaszolta, úgy fog cselekedni, ahogy az állam érdeke megkívánja. Fulvius erre így szólt: (4) ,Nem azért tettem fel a kérdést, mintha nem tudtam volna, mit fogsz válaszolni vagy cselekedni; hiszen te magad sem titkolod, hogy a senazust nem megkérdezed, inkább próbára teszed, és arra az esetre, ha mi nem szavazzuk meg neked azonnal a kívánt hadszínteret, már ott van a kezedben a kész javaslat, amellyel a néphez fordulsz. (5) Ezért felszólitalak benneteket, népéribunusok, keljetek védelmemre, ha nem fejtem ki véleményemet,? mivel hiába szavaznák meg az én javaslatomat, a consul úgysem fogadja majd el érvényesnek a döntést!" (6) Ebből szóváltás kerekedett: a consu/ kijelentette, hogy nem jogszerű eljárás, ha a éribunusok megakadályozzák, hogy minden senazor kinyilvánítsa véleményét, amikor rákerül a sor és megkérdezik. (7) A íribunusok viszont így döntöttek: , Ha a consul szabad döntést enged a senazusnak a provinciák ügyében, akkor a senazus határozatához kell tartania magát, és nem fogjuk hagyni, hogy a népgyűléshez forduljon. Ha pedig nem enged szabad döntést, segítségére sietünk annak, aki ebben az ügyben vonakodik véleményt nyilvánítani." (8) A consul egy napot kért, hogy tiszttársával tanácskozhasson. Másnap elismerte a senatus döntési jogät. A hadszintereket igy osztottäk el: Az egyik consul megkapta Szicíliát és az előző évben Gaius Servilius parancsnoksága alatt álló 30 döfőorros hadihajót, és megengedték neki, hogy átkeljen Afrikába, ha az állam érdekében így tartja jónak. (9) A másiknak jutott Bruttium és a Hannibal elleni háború, azzal a sereggel, amelyet kiválaszt. Felszólították Lucius Veturiust 1 Q. Fulvius Flaccus Kr. e. 237-ben, 224-ben, 212-ben és 209-ben volt consul, censor pedig 231-ben. ? A szavazást megtagadó senazort a consulnak joga volt pénzbírsággal büntetni. 469