Oldal 455 [455]
jelenlévé Mandoniust és a tavollévé Indibilist: Saját vétkükkel érdemelték ki
pusztulásukat, de az ő és a római nép jóindulatának köszönhetően életben ma¬
radhatnak. (9) Fegyvereiket nem veszi el, túszokat sem követel tőlük, hiszen
ilyen biztosítékokat az szokott kérni, aki újabb lázadástól retteg. Megengedi,
hogy szabadon megtartsák fegyvereiket, döntéseiket nem befolyásolja. Ha el¬
pártolnak, azt nem az ártatlan túszok, hanem maguk fogják megszenvedni; ő
nem a fegyvertelenekre, hanem a felfegyverzett ellenségre mér majd büntetést.
(10) Saját elhatározásukra bízza, hogy a rómaiakat jóságos vagy félelmetes ol¬
dalukról akarják látni, minthogy mindkettőt saját bőrükön volt alkalmuk meg¬
tapasztalni. — (11) Ezzel bocsátotta el Mandoniust, és csak annyi pénzt rótt ki
rá, amennyiből katonái zsoldját kifizetheti. (12) Ezután előreküldte Marciust
Hispánia túlsó felébe, Silanust meg vissza Tarracóba. Ő maga még ott maradt
néhány napig, megvárta, amíg az ilergesek leszámolják neki a kiszabott pénz¬
büntetést, azután harckész csapataival utolérte Marciust, aki már az óceánhoz
közeledett.
35.
(1) A Massinissával már korábban megkezdett tárgyalásokat hol ilyen, hol olyan
okból mindig el kellett halasztani, mert a numida királyfi mindenképpen sze¬
mélyesen akart találkozni Scipióval, hogy szövetségüket az ő kézfogása pecsé¬
telje meg. Ez volt az oka, hogy Scipio ilyen hosszú és ilyen nagy kitérőt jelentő
útra vállalkozott. (2) Massinissa Gadesban volt. Amikor Marcius értesítette
Scipio közeledéséről, arra hivatkozva, hogy lovainak nem tesz jót a bezártság a
szigeten, ellátásuk fogyasztja a készleteket, mégis hiányt szenvednek, sőt még a
lovasok is elpuhulnak a tétlenségben, (3) rábírta Magont, hogy engedje őt át¬
kelni a szárazföldre és végigpusztítani Hispánia legközelebb eső területeit. (4)
Átkelése után előreküldött három főrangú numidát, hogy állapodjanak meg a
tárgyalás helyében és idejében. Scipio Massinissa kérésére kettőt közülük visz¬
szatartott túsznak, csak a harmadikat küldte vissza, akinek az volt a feladata,
hogy Massinissát elvezesse a megbeszélt helyre. Kis létszámú kísérettel mindkét
fél megérkezett a találkozóra.
(5) A numida már régóta csodálta Scipiót nagy tetteiért, és előre elképzelte
magában, hogy megjelenése is milyen méltóságteljes és nagyszerű lehet. (6) De
most, hogy meglátta, még nagyobb tiszteletet érzett iránta: azonkívül, hogy
Scipio már természettől fogva is méltóságot sugárzott, ezt most még inkább
kiemelték leomló fürtjei és nem kozmetikázott, hanem valóban férfihoz és ka¬
tonához illő külső megjelenése; koránál fogva is most volt ereje teljében, (7) és
virágzó ifjúsága még teljesebbé és ragyogóbbá vált azzal, hogy most mintegy
újra kivirult betegsége után.
454