OCR
mert a helyszűke miatt a két fegyvernem nem vegyülhetett a csatában. (15) Minthogy a hispánoknál a gyalogság és a lovasság nem tudta egymást segíteni, a gyalogosok, akik a lovasság védelmében merészkedtek le a síkra, halomra hulltak, a lovasságot pedig bekerítették, és nem bírta többé feltartani sem a szemből támadó gyalogságot — saját gyalogságuk ugyanis már megsemmisült —, sem a hátulról rárohanó lovasságot. Lovaikkal körbe állva még jó ideig védekeztek, de őket is levágták az utolsó emberig. Így a völgyben harcolók közül egyetlen gyalogos vagy lovas sem maradt életben. (16) Seregük egyharmada, amely a dombon állt, inkább csak biztos helyről szemlélte az ütközetet, de nem vette ki belőle a részét, így aztán helye és ideje is volt a menekülésre. (17) Velük futottak a fejedelmek is, akik a nagy kavarodásban kicsúsztak a rómaiak kezéből, még mielőtt egész seregüket körülzárták volna. 34. (1) Még ugyanezen a napon elfoglalták a hispánok táborát is, ahol egyéb zsákmány mellett majdnem 3000 ember is a kezükre került. (2) A csatában mintegy 1200 római és szövetséges katona esett el, és több mint 3000 sebesült meg. A győzelem kevesebb vérbe került volna, ha nyílt mezőn csapnak össze, ahol több lehetőség nyílik a menekülésre. (3) Indibilis félredobta háborús terveit, és úgy gondolta, megsemmisítő veresége után az lesz a legbiztonságosabb megoldás, ha Scipio kipróbált jóindulatához és megbocsátásához folyamodik. Elküldte hát hozzá fivérét, Mandoniust. (4) Ez Scipio lába elé borulva bizonygatta, hogy ez az időszak hozott magával valami végzetes őrültséget, hiszen most, mintha valami pusztító ragály terjedt volna köztük, nemcsak az ilergesek és lacetanusok vesztették eszüket, de még egy római tábor is. (5) Ő, testvére és többi honfitársuk olyan helyzetben vannak, hogy ha Publius Scipio úgy dönt, készek visszaadni neki életüket, amelyet úgyis neki köszönhetnek, ha pedig megkegyelmez nekik, életüket, amelyért kétszeresen is egyedül neki tartoznak, egyszer és mindenkorra érte ajánlják fel. (6) Azelőtt saját ügyükben bíztak, bár még nem ismerték megbocsátó szelídségét;" most éppen ellenkezőleg, ügyükben egyáltalán nem bízhatnak, hanem minden reményüket legyőzőjük irgalmasságába vetik. (7) A rómaiak régi szokása volt, hogy ha valakivel nem szerződés révén és nem is egyenlő felekként kötöttek barátságot, azt nem tekintették békés alattvalójuknak mindaddig, amíg az ki nem szolgáltatott nekik minden isteni vagy emberi tulajdont, nem szedtek tőle túszokat, nem vették el fegyvereit, és nem telepítettek városaiba megszálló csapatokat. (8) Scipio hosszasan korholta a ! Vö. XXVII. 17. 453