Page 453 [453]
OCR
33. (1) Beszéde után elbocsátotta őket, és elrendelte, hogy másnap legyenek indulásra készen. Majd elindult, és a tizedik napon elért a Hiberus folyóhoz; átkelt rajta, és negyednapra az ellenségtől látótávolságban ütötte fel táborát. (2) Előtte hegyektől övezett síkság terült el. Ebbe a völgybe hajtatta be Scipio a rablott jószágokat — amelyek nagyrészt épp innen, az ellenséges területről származtak -, hogy felingerelje a szilaj természetű barbárokat. (3) A hely biztosítására veleseket küldött ki, Laeliusnak pedig meghagyta, hogy ha ezek rajtaütéseikkel kierőszakolják az összecsapást, a lovassággal lesből induljon támadásra. (4) Az egyik hegy kiemelkedő tömbje mögé a lovasság kiválóan el tudott rejtőzni. Az ütközet nem is késett sokáig. A hispánok, megpillantva a jószágot a távolból, lecsaptak rá, a velesek pedig a zsákmánnyal elfoglalt hispánokra. (5) Először dárdákkal próbálták elijeszteni őket, majd miután mind elhajították könnyű dárdáikat, amelyek a harcot inkább csak felszították, semmint eldöntötték, kardot rántottak, és megkezdődött a közelharc. A gyalogság harca kétesélyes volt, ám ekkor beavatkozott a lovasság. (6) Nemcsak szemből tiporták le, aki útjukba esett, hanem egy részük megkerülte az ellenséget a lejtő aljában, és hátulról állta útjukat. Jóval nagyobb vérfürdő lett a vége, mint az ilyen könnyű, rajtaütésszerű csatározásoknál szokásos. (7) A vereség nem csökkentette, inkább még jobban felkorbácsolta a barbárok harci kedvét. Másnap, nehogy úgy tűnjön, mintha elvesztették volna bátorságukat, kora hajnalban csatára sorakoztak. (8) A völgy azonban, mint említettem, szűk volt, így nem fért el benne az egész seregük. Gyalogságuknak mintegy kétharmad része és teljes lovasságuk csatasorba állt, a gyalogság többi részét a lejtős domboldalon állították fel. (9) Scipio úgy vélte, hogy a helyszűke az ő számára jelent előnyt, egyrészt mert a szűk helyen folytatott harcra a rómaiak alkalmasabbak, mint a hispánok, másrészt mivel az ellenséget olyan terepre sikerült csalnia, ahol az teljes tömegével nem fér el. Ezért aztán újszerű haditervhez folyamodott, (10) amely azon alapult, hogy ilyen szűk helyen ő sem tudja lovasságát a szárnyakon elhelyezni, és az ellenség is hiába vonultatta fel a magáét gyalogságával együtt. (11) Megparancsolta Laeliusnak, hogy a lovasokkal a lehető legnagyobb titokban tegyen kerülőt a dombokon keresztül, és amennyire lehet, igyekezzen a lovasok harcát a gyalogosokétól elkülöníteni. (12) Ő maga összes gyalogos csapatával az ellenség felé fordult. Négy co/orsot előre állított, mert az arcvonalat nem tudta jobban megnyújtani. (13) Azonnal meg is kezdte az ütközetet, hogy maga a küzdelem is elvonja az ellenség figyelmét a dombokon átkelő római lovasokról. Nem is vették észre, mi történt, csak amikor hátuk mögött felhangzott a lovas csata zaja. (14) Így két külön ütközet alakult ki a völgy hosszában: két gyalogos csatasor és két lovasság állt szemben egymással, 452
