Oldal 445 [445]
OCR
26. (1) Azokban a napokban, amikor ők így tanakodtak, Új-Karthágóban épp róluk folyt a tanácskozás. (2) Az volt a vita tárgya, hogy csak a lázadás vezetőit büntessék-e meg, akiknek a száma nem volt több 35-nél, vagy többek kivégzésével torolják meg ezt a veszedelmes példát nyújtó felkelést, amelyet inkább árulásnak lehetne nevezni. (3) Az enyhébb vélemény győzött: a büntetést azokra kell korlátozni, akik a vétkes vállalkozást kezdeményezték; a tömeggel szemben elég lesz a szóbeli fenyítés. | (4) Amikor a tanácskozás véget ért, közölték az Uj-Karthágóban állomásozó sereggel, hogy hadjáratra indulnak Mandonius és Indibilis ellen — azt a látszatot akarták kelteni, mintha erről tanácskoztak volna —, és megparancsolták, hogy lássák el magukat élelemmel jó néhány napra. (5) A sereg elé küldték azt a hét tribunust, akik előzőleg Sucróban jártak náluk, hogy lecsillapítsák a lázadást; mindegyiküknek megadták a lázadás öt-öt vezetőjének a nevét, (6) hogy ezeket alkalmas emberek révén, nyájas arccal és szavakkal hívják meg magukhoz vendégségbe, itassák le, majd kötözzék meg. (7) A katonák már közel jártak Új-Karthágóhoz, amikor a szembejövőktől megtudták, hogy másnap Marcus Silanus vezetésével az egész sereg a lacetanusok ellen indul. Ez a hír nemcsak hogy megszabadította őket minden ki nem mondott félelmüktől, de nagyon meg is örültek neki, gondolván: mégiscsak inkább ők fogják hatalmukban tartani a serege nélkül maradt vezért, nem pedig fordítva. (8) Már alkonyodott, amikor bevonultak a városba, és látták, hogy a másik sereg buzgón készülődik az útra. (9) A tervnek megfelelően azzal fogadták őket, hogy mennyire örül nekik a fővezér, mennyire kapóra jönnek, hiszen a másik sereg éppen távozni készül. Ezután rendbe hozták magukat. (10) A íribunusok feltűnés nélkül, megfelelő emberek segítségével meghívták szállásukra a lázadás vezetőit, majd lefogták és megkötözték őket. (11) A negyedik őrségváltás idején útnak indították az elvonulást színlelő sereg málháját. Napkeltekor felkerekedtek a csapatok is, de a kapuknál megállították a menetet, és körös-körül minden kapuhoz őrséget rendeltek, hogy senki ne juthasson ki a városból. (12) Ezután gyűlésbe hívták az előző nap érkezett katonákat. Ezek szilaj hangulatban gyűltek össze a forumon a fővezér emelvénye elé, és már készültek rá, hogy majd megfélemlítik kiáltozásukkal. (13) Ezalatt a fővezér is fellépett az emelvényre, és a kapuktól visszavezényelt fegyveresek hátulról körülvették a fegyvertelen tömeget. (14) Erre minden szilaj kedvük elpárolgott, és amint később elismerték, semmitől nem rémültek meg úgy, mint fővezérük kicsattanóan egészséges külsejétől — hisz azt hitték, hogy elgyötört állapotban látják viszont — és tekintetétől, amelyet még a csatában sem láttak 444
