Seite 437 [437]
OCR
Castulo a rómaiak szövetségese volt, amíg azoknak állt jobban a szénája, de a két Scipio és seregük megsemmisülése után átállt a punokhoz. Az iliturgibeliek elpártolásukat még azzal a bűnnel is súlyosbították, hogy elárulták és legyilkolták azokat, akik a vereség után hozzájuk menekültek. (3) Scipio mindjárt megérkezése után kegyetlen bosszút állhatott volna ezen a két népen, de bármenynyire megérdemelték is, ez nem lett volna hasznos lépés, amikor egész Hispánia hűsége ingadozott. (4) Most azonban, hogy helyreállt a nyugalom, úgy tűnt, elérkezett a megtorlás ideje. Ezért Scipio elhívatta Tarracóból Lucius Marciust, és serege egyharmadával elküldte, hogy vegye ostrom alá Castulót, ő maga pedig a sereg többi részével mintegy öt napi menetelés után megérkezett Iliturgihoz. (5) A város kapuit zárva találta; a lakosok minden intézkedést és előkészületet megtettek az ostrom visszaverésére, hiszen az, hogy tudták, mit érdemelnek, felért számukra egy hadüzenettel. (6) Scipio is ezzel kezdte katonáihoz intézett buzdító beszédét: A hispánok kapuik bezárásával maguk nyilvánították ki, hogy jogosan félnek a megtorlástól. Ezért ellenük még sokkal ádázabbul kell harcolni, mint a karthágóiak ellen; (7) hiszen míg azokkal szinte gyűlölet nélkül folyik a küzdelem a hatalomért és a dicsőségért, ezeknek itt hűtlenségükért és kegyetlen gaztetteikért kell megfizetniük. (8) Eljött az idő, hogy egyfelől megbosszulják bajtársaik kegyetlen lemészárlását és a csapdát, amely őket is fogadta volna, ha akkor ide menekülnek, másfelől elrettentő példát statuáljanak minden időkre, hogy soha többé ne gondolhassa senki, hogy egy római polgárral vagy katonával akár jó, akár balsorsa idején bármit meg lehet tenni. (9) A katonák vezérük buzdító szavaitól fellelkesülve szétosztották a manipulusonként kivalogatott embereknek az ostromlétrakat. Scipio megfelezte a sereget, az egyik felét Laelius /egatusra bizta, majd lelki és testi erejüket: hajítófegyverrel látták el a küzdőket, szikladarabokat hordtak a falak megerősítésén dolgozók keze alá. (14) Hisz nemcsak a szabadság forgott veszélyben, amely legfeljebb a bátor férfiszíveket dobogtatja meg, hanem mindnyájuk szeme előtt ott lebegett a legiszonyúbb megtorlás és a gyötrelmes halál képe. Elszántságukat növelte versengésük a fáradalmak és veszélyek vállalásában, sőt már az is, hogy egymás szeme előtt voltak. (15) Így akkora hévvel küzdöttek, hogy ennek az egyetlen városnak az ifjúsága többször is szégyenletesen visszakergette a falak alól az egész Hispániát leigázó dicső római sereget. (16) Scipio ezt látva aggódni kezdett, hogy seregének sok sikertelen támadása következtében az ellenség harci kedve megnő, az ő katonáié pedig lelohad. Elhatározta hát, hogy ő is megteszi a magáét, és részt vállal a veszélyből. Ráüvöltött katonáira, hogy mit tehetetlenkednek, ahelyett hogy hoznák a létrákat, 436
