Page 437 [437]
Castulo a rómaiak szövetségese volt, amíg azoknak állt jobban a szénája, de a
két Scipio és seregük megsemmisülése után átállt a punokhoz. Az iliturgibeliek
elpártolásukat még azzal a bűnnel is súlyosbították, hogy elárulták és legyilkol¬
ták azokat, akik a vereség után hozzájuk menekültek. (3) Scipio mindjárt meg¬
érkezése után kegyetlen bosszút állhatott volna ezen a két népen, de bármeny¬
nyire megérdemelték is, ez nem lett volna hasznos lépés, amikor egész Hispánia
hűsége ingadozott. (4) Most azonban, hogy helyreállt a nyugalom, úgy tűnt,
elérkezett a megtorlás ideje. Ezért Scipio elhívatta Tarracóból Lucius Marciust,
és serege egyharmadával elküldte, hogy vegye ostrom alá Castulót, ő maga pedig
a sereg többi részével mintegy öt napi menetelés után megérkezett Iliturgihoz.
(5) A város kapuit zárva találta; a lakosok minden intézkedést és előkészületet
megtettek az ostrom visszaverésére, hiszen az, hogy tudták, mit érdemelnek,
felért számukra egy hadüzenettel.
(6) Scipio is ezzel kezdte katonáihoz intézett buzdító beszédét: A hispánok
kapuik bezárásával maguk nyilvánították ki, hogy jogosan félnek a megtorlástól.
Ezért ellenük még sokkal ádázabbul kell harcolni, mint a karthágóiak ellen; (7)
hiszen míg azokkal szinte gyűlölet nélkül folyik a küzdelem a hatalomért és a
dicsőségért, ezeknek itt hűtlenségükért és kegyetlen gaztetteikért kell megfizet¬
niük. (8) Eljött az idő, hogy egyfelől megbosszulják bajtársaik kegyetlen lemé¬
szárlását és a csapdát, amely őket is fogadta volna, ha akkor ide menekülnek,
másfelől elrettentő példát statuáljanak minden időkre, hogy soha többé ne
gondolhassa senki, hogy egy római polgárral vagy katonával akár jó, akár bal¬
sorsa idején bármit meg lehet tenni.
(9) A katonák vezérük buzdító szavaitól fellelkesülve szétosztották a mani¬
pulusonként kivalogatott embereknek az ostromlétrakat. Scipio megfelezte a
sereget, az egyik felét Laelius /egatusra bizta, majd lelki és testi erejüket: hajító¬
fegyverrel látták el a küzdőket, szikladarabokat hordtak a falak megerősítésén
dolgozók keze alá. (14) Hisz nemcsak a szabadság forgott veszélyben, amely
legfeljebb a bátor férfiszíveket dobogtatja meg, hanem mindnyájuk szeme előtt
ott lebegett a legiszonyúbb megtorlás és a gyötrelmes halál képe. Elszántságukat
növelte versengésük a fáradalmak és veszélyek vállalásában, sőt már az is, hogy
egymás szeme előtt voltak. (15) Így akkora hévvel küzdöttek, hogy ennek az
egyetlen városnak az ifjúsága többször is szégyenletesen visszakergette a falak
alól az egész Hispániát leigázó dicső római sereget.
(16) Scipio ezt látva aggódni kezdett, hogy seregének sok sikertelen támadá¬
sa következtében az ellenség harci kedve megnő, az ő katonáié pedig lelohad.
Elhatározta hát, hogy ő is megteszi a magáét, és részt vállal a veszélyből. Rá¬
üvöltött katonáira, hogy mit tehetetlenkednek, ahelyett hogy hoznák a létrákat,
436