Oldal 414 [414]
OCR
XXVIII. könyv Tartalmi összefoglaló (Kr. e. 207-205) Silanusnak, Scipio /egazusának és Luciusnak, Scipio testvérének győzelmei Hispániában a punok fölött; P. Sulpicius proconsul sikerei Attalosszal, Kis- Azsia királyával szövetségben Philipposz makedón király ellen, az aitdlok megsegitésére. M. Livius és Claudius Nero consuloknak megszavazzäk a diadalmenetet. Livius, mivel saját hadszínterén aratott győzelmet, négyesfogaton vonul be Rómába, Nero pedig lovon követi, mert ő csak támogatásul érkezett tiszttársa hadszínterére. De így is Nero arat több dicsőséget és tiszteletet, hiszen többet is vitt véghez a háborúban, mint tiszttársa. Vesta templomában őrzője hanyagsága miatt kialszik a szent tűz. A vétkes Vesta-szüzet halálra korbácsolják. Hispániában P. Scipio a háború 14. és saját ott-tartózkodása 5. évében befejezi a háborút a punok ellen. Teljesen kiszorítja a hadszíntér birtokából az ellenséget, és római kézre keríti Hispániát. Tarracóból átkel Afrikába, és szövetséget köt Syphaxszal, a masaesuliusok! királyával. Itt együtt vacsorázik Giskon fia Hasdruballal. Scipio Új-Karthágóban gladiátorjátékokat rendez apja és nagybátyja emlékére, de nem gladiátorokkal, hanem olyanok részvételével, akik a vezér iránti tiszteletből vagy kihívásos alapon szállnak harcba. Két rokon királyfi is megküzd így a trónért. Gisia? város ostroma idején a városbeliek máglyát raknak, ott ölik meg aszszonyaikat és gyermekeiket, és magukat is a lángok közé vetik. Scipio súlyosan megbetegszik, mire zendülés tör ki a hadsereg egy részében. Amikor a vezér erőre kap, leveri a zendülést, és megadásra kényszeríti Hispánia fellázadt népeit. Scipio barátságot köt Massinissa numida királlyal, aki segítséget ígér neki arra az esetre, ha átkel Afrikába, majd Gades lakóival is, miután Magon elhagyta a várost, mert írásbeli utasítást kapott Karthágóból, hogy keljen át Itáliába. Ezután Scipio visszatér Rómába, és consullá választják. Afrikát kéri működési területnek. O. Fabius Maximus ellenkezése dacára meg is kapja Szicíliát, és engedélyezik neki, hogy átkeljen Afrikába, ha az állam érdekében jónak látja. ! Az eredeti szövegben a népnév — tévesen — Massy/ii alakban szerepel, ami a Maesulii (tehát nem a Masaesulii) népnév görög alakjának átvétele. ? A liviusi szövegben (XXVIII. 22-23.) Astapa áll. 413
