Oldal 408 [408]
OCR
(12) A haditanácsot feloszlatták, majd kitűzték a csata jelét, és azonnal felsorakoztak az ütközetre. 47. (1) Már az ellenség is hadrendben állt tábora előtt. Csak az késleltette a harcot, hogy Hasdrubal, amikor néhány lovasával a hadijelvények elé lovagolt, észrevette, hogy az ellenségnél régi pajzsok is vannak, amelyeket eddig nem látott, a lovaik túlhajszoltak, és az egész sereg nagyobbnak tűnik a megszokottnál. (2) Gyanítani kezdte, mi a helyzet; ezért gyorsan visszavonulót fúvatott, és embereket küldött a folyóhoz, ahonnan a vizet hordták: ott elfoghattak néhány rómait, vagy saját szemükkel meggyőződhettek róla, nincs-e némelyikük úgy leégve, mintha nemrég érkezett volna egy hosszú menetelésről. (3) Egyszersmind parancsot adott, hogy messziről lovagolják körül a római táborokat, állapítsák meg, nem bővítették-e ki a sáncot valahol, és azt is figyeljék meg, egyszer vagy kétszer kürtölnek-e a táborban. (4) Mindenről rendre beszámoltak neki, de megtévesztő volt, hogy a táborokat nem bővítették ki. Még mindig két tábor állt ott, mint a másik consu/ érkezése előtt; Marcus Liviusé és Lucius Porciusé, és egyikben sem hozták kijjebb a sáncműveket, hogy új sátraknak készítsenek helyet. (5) A döntő benyomást az tette a római ellenséget jól ismerő, tapasztalt hadvezérre, hogy a jelentés szerint a praetor taboraban egyszer, a consu/éban azonban kétszer hangzott fel a kürtszó, tehát nyilván mindket consu/ itt van. Hasdrubalt nyugtalanította a kérdés, hogyan sikerült a másiknak faképnél hagyni Hannibalt. (6) A legkevésbé sem gyaníthatta a valóságot, hogy Hannibalt ilyen döntő helyzetben sikerült kijátszani, és nem tudja, hol a vezér és a sereg, amelynek a közelében táborozott; (7) így arra gondolt, nyilván egy súlyos vereség miatt nem kockáztatta meg a consul üldözését. Attól kezdett tartani, hogy minden elveszett, későn érkezett a segítséggel, és most már nemcsak Hispániában, hanem Itáliában is a rómaiak mellé pártolt a hadiszerencse. (8) Néha az is felmerült benne, hogy hátha el sem jutott a levele Hannibalhoz, hanem a consul kezébe került, és ezért sietett az ide, hogy leszámoljon vele. E gondoktól gyötörve kioltatta a tüzeket, majd az első őrségváltás idején jelt adott, hogy csendben szedelődzködjenek össze, és kiadta a parancsot az indu! Hasdrubal feltehetőleg nemcsak a menetelés porát (vagy az önként csatlakozott veteránok esetében az elhasználódottságot) vette észre az újonnan érkezettek pajzsain. A szöveghely valószínűleg arra utal, hogy az egyes légiók pajzsmintái már a köztársaságkorban is különböztek egymástól, bár a pajzsforma nyilván egységes volt. De természetesen egyéb magyarázat is elképzelhető (pl. Livius újrafestette a katonáival a pajzsaikat, Nero pedig nem). 407
