Oldal 406 [406]
45.
(1) Miután Nero olyan messzire ért az ellenségtől, hogy tervét veszély nélkül
felfedhette, néhány szót intézett katonáihoz. (2) Kijelentette, hogy soha nem
ígérkezett még hadvezér terve első látásra olyan kockázatosnak, a valóságban
azonban olyan biztonságosnak, mint az övé. (3) A biztos győzelemre vezeti őket,
hiszen ezt a háborút — amelybe tiszttársa addig nem is volt hajlandó elindulni,
amíg a senatustól nem kapott untig elég gyalogost és lovast, nagyobb és jobban
felszerelt sereget, mint ha maga Hannibal ellen indulna — ők fogják eldönteni,
bármilyen kis súlyt jelent is csekély seregük a mérleg serpenyőjében. (4) Ha akár
csak a puszta híre elterjed csata közben — arról pedig gondoskodni fog, hogy
hamarabb ne terjedjen el — annak, hogy megérkezett a másik consul és a másik
hadsereg, nem lesz kétséges a győzelem. (5) Egy ilyen hír eldönthet egy háborút,
mert az emberek hangulatát apróságok is befolyásolhatják a lelkesedés vagy a
kétségbeesés irányába. A győztes csata jutalma, a dicsőség pedig szinte csakis
őket fogja övezni, mert mindig úgy tűnik, mintha az utolsó szalmaszál döntené
el az egész vállalkozás sorsát. (6) Maguk is láthatják, hogy menetüket az embe¬
rek mekkora csoportosulása, csodálata, rokonszenve kíséri.
(7) Valóban, amerre elvonultak, az utak mentét ellepték a földekről minden¬
honnan összesereglett férfiak és nők tömött sorai, akik jókívánságokkal, imád¬
ságokkal, dicsérő szavakkal bocsátották útjára a menetet. Az állam oltalmazóinak,
Róma város és a birodalom megmentőinek nevezték őket, mondván, az ő fegy¬
vereiktől, az ő jobbjuktól függ a maguk és gyermekeik élete és szabadsága. (8)
Könyörögve kérték az összes istent és istennőt: adjanak a seregnek jó utat, sze¬
rencsés csatát, gyors győzelmet az ellenség fölött, őrajtuk pedig hajtsák be foga¬
dalmaikat, amelyeket a katonákért tesznek," (9) hogy míg most aggodalommal
búcsúztatják őket, néhány nap múlva boldogan vonulhassanak ki eléjük, amikor
már győzelmüket ünneplik. (10) Mindegyikük meg akarta hívni őket magához,
noszogatva és kérlelve, hogy amire csak szükségük van nekik maguknak vagy
jószágaiknak, azt ne mástól kérjék, csakis tőle. Mindent jó szívvel, bőségesen
halmoztak elébük; a katonák viszont az önmérsékletben múlták felül egymást,
és csak azt fogadták el, amire szükségük volt. (11) Egy pillanatra sem álltak meg,
nem maradoztak le egységüktől, még evés közben sem; meneteltek éjjel-nappal,
annyi pihenőt is alig engedélyeztek maguknak, amennyit természetes szükség¬
leteik megkívántak. A consul futárokat küldött előre tiszttársához, hogy jelentsék
érkezését, és megkérdezzék, mit gondol, titokban vagy nyíltan, napközben vagy
! Egy fogadalom csak akkor válik kötelező érvényűvé, ha a fogadalomtevő kívánságát
teljesítették az istenek.
405