Oldal 405 [405]
OCR
44. (1) Rómát éppen akkora rémület és zűrzavar kerítette hatalmába, mint két éve, amikor a pun tábor ott állt a Város falai és kapui előtt.! Nem tudták eldönteni, dicsérjék-e vagy kárhoztassák a consu/ vakmerő elvonulását. Nyilvánvaló volt, hogy lépésének megítélése — hiába nincs ennél méltánytalanabb — az eredménytől függ majd. (2) Tábora — mondogatták — ott maradt a nagy ellenség, Hannibal közvetlen közelében, vezető nélkül, a sereg hitványabb részével, mert a derekabbakat mind elvitték. (3) A consu/ úgy tett, mint aki Lucaniába indul, de valójában Picenum és Gallia felé menetel, otthagyva táborát, amelynek jóformán egyetlen védelme az ellenség tévedésében áll, amíg az észre nem veszi, hogy a consul és a sereg egy része eltávozott. (4) De mi lesz, ha a dolog kiderül, és Hannibal vagy egész seregével üldözőbe veszi Nerót és mindössze 6000 fegyveresét, vagy pedig megrohanja a tábort, amely ott maradt zsákmányul erős csapatok, parancsnok és jósjelek nélkül? — (5) Rémülten idézték fel a háború folyamán elszenvedett korábbi vereségeket és a két consu/ halálát a múlt évben. Ráadásul mindez akkor történt, amikor még csak egyetlen ellenséges hadvezér állt seregével Itália földjén. Most pedig két pun háború támadt, két hatalmas hadsereg és szinte két Hannibal tartózkodik Itáliában. (6) Hiszen Hasdrubalnak is ugyanaz a Hamilkar az apja, ő is olyan fáradhatatlan hadvezér, mint a bátyja, sok éven át forgolódott Hispániában a rómaiak ellen vívott háborúban, és az ő nevéhez fűződik a kettős győzelem, amikor két sereget és két nagy hírű vezért semmisített meg.? (7) Sőt azzal, hogy olyan gyorsan ideért Hispániából, és felfegyverezte a gall törzseket, ő még Hannibalnál is jogosabban dicsekedhet: (8) hiszen ő azon a vidéken gyűjtötte seregét, ahol bátyja embereinek nagy részét elragadta a két legszörnyűbb halálnem, az éhség és a fagy. — (9) A hispániai helyzet ismerői azt is hozzáfűzték, hogy Hasdrubal Gaius Nero személyében nem holmi ismeretlen hadvezérrel készül megütközni: az egyszer már egy szerencsés véletlen folytán körülzárta őt egy úttalan szurdokban," ő meg addig írogatta össze álnokul a békefeltételeket, amíg lóvá nem tette Nerót, mint valami tejfölösszájú gyereket. (10) Az ellenség teljes haderejét még erősebbnek, a magukét pedig még gyengébbnek látták, mint a valóságban volt, hisz a félelem mindig sötétebb színben tünteti fel a dolgokat. ! Vö. XXVI. 9. ? Utalás a két Scipio és seregük pusztulására Hispániában (XXV. 33-36.). 3 Vö. XXVI. 17. 404
