Oldal 402 [402]
OCR
41. (1) Hannibal mindenhonnan összegyűjtötte téli szállásra vagy bruttiumi helyőrségekbe elosztott csapatait, majd Lucaniába vonult, Grumentum alá, remélve, hogy visszaszerezheti azokat a városokat, amelyek félelemből a rómaiakhoz pártoltak. (2) Ugyanide tartott Venusiából a római consul is, alaposan felderitve az utakat, és az ellenségtől mintegy másfél mérföldnyire ütött tábort. (3) Majdnem úgy látszott, mintha a pun tábor sánca összeérne Grumentum falaival: fél mérföld volt közöttük a távolság. (4) A pun és a római tábor között síkság húzódott, amelyet kopár dombok szegélyeztek — a karthágóiaknak balról, a rómaiaknak jobbról -, de ezeket egyik fél sem látta gyanúsnak, mert nem volt rajtuk erdő vagy egyéb, cselvetésre alkalmas búvóhely. (5) A síkság közepén a két fél előőrsei elő-előrontva említésre is alig méltó csetepatékat folytattak. A rómaiaknak szemmel láthatóan egyetlen céljuk volt: megakadályozni az ellenség eltávozását. Hannibal azonban szeretett volna kijutni onnan, ezért újra meg újra csatára sorakoztatta egész seregét. (6) Ekkor a consul az ellenség módszeréhez folyamodott. Kihasználva, hogy a teljesen csupasz dombok felől semmiféle cselvetéstől nem lehetett tartani, megparancsolta, hogy öt cohors és még öt manipulus éjjel keljen át a magaslatokon, és húzódjon meg a dombok túloldalán. (7) Velük küldte Tiberius Claudius Asellus katonai ¢ridunust és Publius Claudius szövetséges parancsnokot, akiknek utasításba adta, hogy mikor törjenek elő rejtekhelyükről és üssenek rajta az ellenségen. (8) Ő maga kora hajnalban minden gyalogos és lovas csapatával kivonult az ütközetre. Kisvártatva Hannibal is kitűzte a csatára szólító jelet, és táborát betöltötte a fegyvereikért szétfutó harcosok kiáltozása. Lovasai és gyalogosai tülekedve zúdultak ki a kapun, és a mezőn szétszóródva siettek az ellenség felé. (9) A consul rendezetlenségüket látva megparancsolta Gaius Aurunculeiusnak, a III. légió katonai éribunusának, hogy a légió lovasait a lehető legnagyobb lendülettel szabadítsa rá az ellenségre, (10) amely birkanyáj módjára tódult ki az egész síkságra, úgyhogy letiporhatják és lekaszabolhatják, még mielőtt felsorakozna. 42. (1) Hannibal még el sem hagyta táborát, amikor már meghallotta a csatakiáltást. A lármára felriadva gyorsan az ellenség ellen vezette csapatait. (2) Az elsőket már elérte a lovasság megelőző csapása, miközben az I. római légió és a jobb szövetséges ala is támadásra indult. Az ellenség rendezetlenül kezdett közelharcba, aszerint hogy lovas vagy gyalogos elé sodorta-e őket a véletlen. (3) A csata hevességét fokozta a tartalék csapatok bekapcsolódása, ahogy egyre többen érkeztek rohanva a küzdelembe. Hannibal a zűrzavar és rémület közepette is fel tudta volna sorakoztatni harcban álló csapatait — ami nem könnyű, ha nem egy 401
