Seite 384 [384]
(7) A pun és a római tábor között egy erdő borította domb emelkedett. Ezt
először egyik fél sem szállta meg, mert a rómaiak nem ismerték a pun tábor felé
néző oldalának adottságait, Hannibal pedig a helyet inkább cselvetésre tartotta
alkalmasnak, mint táborhelynek. (8) Ezért éjszaka ideküldött és elbújtatott az
erdő közepén néhány /urma numidát, akik közül napközben egy sem távozhatott
el őrhelyéről, nehogy a távolból észrevehessék fegyvereiket vagy őket magukat.
(9) A római táborban a sereg zúgolódva követelte, hogy foglalják el és erődítsék
meg a dombot, nehogy Hannibal szállja meg, és így úgyszólván a nyakukra
telepedjen az ellenség. (10) Marcellus elgondolkozott a dolgon, és így szólt
tiszttársához: , Miért nem megyünk oda mi magunk néhány lovassal körülnéz¬
ni" Ha szemügyre vettük a helyet, utána jobban tudunk dönteni." (11) Crispinus
beleegyezett. Így hát elindultak 220 lovassal, akik közül 40 fregellaebeli volt, a
többi etruszk.! (12) Velük tartott két katonai zribunus, Marcus Marcellus, a consul
fia és Aulus Manlius, valamint két szövetséges parancsnok, Lucius Arrenius és
Manius Aulius is.
(13) Egyes törtenetirök ügy tudösitanak, hogy ezen a napon Marcellus consul
áldozatot mutatott be, (14) és a levágott áldozati állatok közül az elsőnek a
májfeje? hiányzott, a másodiknak azonban minden belső része hibátlan volt, sőt
a májfej még szokatlanul nagynak is látszott. A baruspexnek egyáltalán nem
tetszett, hogy először csonka és rút, majd túlfejlett belső részekre bukkantak.
27.
(1) Marcellus consul azonban annyira szeretett volna megütközni Hanniballal,
hogy mindig azt mondogatta: nem lehet az ellenséghez elég közel táborozni.
(2) Most is, miközben kivonult a sánc mögül, parancsot adott, hogy a katonák
álljanak készenlétben, ki-ki a maga helyén, és ha ők a szemrevételezés után
megfelelőnek találják a dombot, szedjék a holmijukat és kövessék őket.
(3) A tábor előtt egy kis síkság terült el, innen vezetett fel a dombra egy nyílt,
mindenhonnan jól belátható út. Ekkor a numida őrszem — akit korántsem ilyen
nagy fogás reményében ültettek a helyére, hanem azért, hogy ha néhány takar¬
mányt vagy tűzifát kereső ember messzebb talál elkószálni a tábortól, lecsap¬
hassanak rá — jelt adott társainak, hogy mind egyszerre törjenek elő rejtekhe¬
lyeikről. (4) Akiknek szemtől szemben, közvetlenül a gerincről kellett támadniuk,
csak akkor jelentek meg, amikor azok, akiknek az ellenség mögött kellett az utat
elzárniuk, már elfoglalták a helyüket. Ekkor minden irányból teljes számban
! Polübiosz (X. 32. 2) szerint a két consu/kísérete mindössze két lovaszurmából és 30 velesből
állt.
? Lásd a VIII. 9. 1 jegyzetét.
383