Seite 382 [382]
OCR
(8) Amikor Gaius lerentius megérkezett légiójával Arretiumba, az elöljáróktól a város kulcsait követelte, azok pedig azt felelték, hogy nem találják őket. Varro sokkal valószínűbbnek vélte, hogy ezeket rosszhiszeműleg eldugták, semmint hogy véletlenül elvesztették volna, ezért minden kapun lecseréltette a zárat, és nagy gonddal ügyelt rá, hogy az új kulcsok mind az ő birtokában legyenek. (9) Hostiliust is nyomatékosan figyelmeztette: csak akkor reménykedhet abban, hogy az etruszkok nem kezdenek mozgolódni, ha minden kísérletet már csírájában elfojt. 25. (1) Ezután a tarentumiak ügyét tárgyalták meg a senatusban igen heves vita kíséretében, amelyen Fabius is jelen volt. OÖ maga védelmezte azokat, akiket fegyverrel kényszerített térdre. Mások azonban ellenségesen nyilatkoztak: a legtöbben a campaniaiakhoz hasonlóan vétkesnek és ugyanolyan büntetésre méltónak tartották őket. A senatus Manius Acilius javaslatát elfogadva úgy határozott, hogy a várost helyőrséggel kell biztosítani, a lakosokat mind a falakon belül tartani," (2) ügyüket pedig majd akkor tárgyalják újra, akkor, ha Itáliában nyugodtabb lesz a helyzet. Nem kevésbé heves vita folyt Marcus Liviusnak, a tarentumi fellegvár parancsnokának ügyében. (3) Egyesek amellett kardoskodtak, hogy senatusi határozattal bélyegezzék meg a parancsnokot, mert az ő gondatlansága miatt sikerült Tarentumot az ellenség kezére játszani. (4) Mások viszont azt javasolták, inkább jutalmazzák meg, hiszen öt éven keresztül tartotta a várat, és Tarentum visszafoglalása is elsősorban az ő érdeme. (5) A köztes álláspont hívei úgy vélekedtek, hogy ügyének kivizsgálása nem a sezazus, hanem a censorok hatáskörébe tartozik. Fabius is ezen a véleményen volt, de azért hozzáfűzte: elismeri, amit a senatusban Livius barátai oly nagy hangon emlegettek, hogy neki köszönheti Tarentum visszafoglaläsät, hiszen nem lehetett volna visszafoglalni, ha ő előbb nem veszítette volna el. (6) Az egyik consul, Titus Quinctius Crispinus elutazott az erősítéssel az eddig Quintus Fulvius Flaccus parancsnoksäga alatt ällö sereghez Lucaniába. (7) Marcellust visszatartották az újra meg újra útjába kerülő vallásos aggályok, köztük az, hogy még a gall háborúban, Clastidiumnál szentélyt ajánlott fel Honosnak és Virtusnak,’ de most a pontifexek nem engedték felszentelni, (8) mondván: nem lehet egy szentélyfülkét egynél több istenségnek felajánlani, mert ! Vagyis foglyoknak kell tekinteni őket, mint annak idején Capua lakóit (XXVI. 27. 12-13). 2 À Tisztességnek és a Hősiességnek ajánlott szentélyek építésére Marcellus még első consulsága idején, Kr. e. 222-ben tett fogadalmat, de felavatásukat már fia, az ifjabb M. Marcellus végezte el 205-ben (XXIX. 11. 13). 381
