Oldal 364 [364]
tukon kívül emlékezzenek meg legújabb érdemükfről is. (7) Ne fosszuk hát meg
őket dicsőségüktől most, annyi emberöltő múltán sem, és ne hallgassuk el a
nevüket: Signia, Norba, Saticula, Fregellae, Luceria, Venusia, Brundisium, Atria,
Firmum, Ariminum; (8) a mäsik tenger mellett! Pontiae, Paestum és Cosa; a
szärazföld belsejeben pedig: Beneventum, Aesernia, Spoletium, Placentia és
Cremona. (9) E coloniak lakóinak támogatása mentette meg akkor a római nép
uralmát, és ezeknek mondtak köszönetet a senazusban és a népgyűlésen. (10)
A senatus megtiltotta, hogy az engedelmességet megtagadó tizenkét coloniának
akár csak a nevét is említsék, és hogy a consulok akár elbocsássák, akár vissza¬
tartsák őket, akár szóba álljanak velük. Ez a ki nem mondott megrovás látszott
leginkább a római nép méltóságához illőnek.
(11) A consulok igyekeztek előteremteni mindazt, ami a háború folytatásához
szükséges, így elhatározták, hogy előhozatják az 596-okból összegyűlt aranykin¬
cset, amelyet titkos kincseskamrában őriztek végszükség esetére.? (12) Mintegy
4000 font aranyat hoztak elö. Ebböl 500-500 fontot adtak a ket consulnak, Mar¬
cus Marcellus és Publius Sulpicius proconsuloknak és Lucius Veturius praetornak,
aki Galliat kapta provinciäul. (13) Ezenfelül Fabius consu/ további 100 font
aranyat kapott, hogy juttassa el Tarentum fellegvárába. A maradék aranyat arra
fordították, hogy készpénzfizetés ellenében megpályáztatják a hispániai sereg
felruházásának feladatát, amely máris annyi háborús dicsőséget szerzett magának
és vezérének.
11.
(1) Azt is elhatározták, hogy még a consulok elutazása előtt gondoskodnak a
csodajelek elhárításáról. (2) Villámcsapás érte ugyanis az Albai-hegyen Iuppiter
szobrát és a szentély közelében álló egyik fát, Ostiánál a vízgyűjtő medencét,"
Capuában a városfalat és a Fortuna-szentélyt, Sinuessában szintén a városfalat
és a kaput. (3) Egyesek azt bizonygatták, hogy az Albai-tóból véresen folyt le a
víz," Rómában pedig Fors Fortuna szentélyének cellájában az istennő koronáján
lévő egyik figura magától lepottyant a szobor kezébe. (4) Biztos értesülések
! Itália nyugati partvidékén.
? Ha egy rabszolgát felszabadítottak, a szolga értékének 590-át aranyban be kellett fizetni
az államkincstárba (VII. 16. 7). Ezt az aranyat elkülönítve őrizték a kincstárul szolgáló
capitoliumi Saturnus-szentélyben. A kincstárat, amelynek kulcsa a guaeszoroknál volt,
csak a senazus rendeletére lehetett kinyitni.
3 Más szövegváltozat szerint , a ligetet" (Jacum vagy lucum).
* Läsd V. 19. 1, a hozzä füzött jegyzettel.
363