Seite 357 [357]
néphatározat értelmében — Publius Licinius Crassus pontifex maximust tette
meg lovassági főparancsnoknak.
6.
(1) A dictator, miután megérkezett Rómába, az etruriai hadszíntéren lévő sereg¬
hez elküldte Gaius Sempronius Blaesust, aki Capuánál /egatusként szolgalt
alatta, Gaius Calpurnius praezor helyére, akit pedig levélben utasított, hogy vegye
át Capuában az ő serege parancsnokságát. (2) Aztán az első megfelelő napra
összehívta a választógyűlést, de ezt a népzribunusok és a dictator között támadt
viszálykodás miatt nem tudták befejezni. (3) A Galeria fiatalabb korosztályának
centuridja, amelyet elövälasztönak sorsoltak, Quintus Fulviust és Quintus Fabiust
választotta consulnak, és a szabályos sorrendben szólított többi cezzuria is követ¬
te volna a véleményüket, ha Gaius €s Lucius Arrenius nepzribunusok közbe nem
avatkoznak. (4) Ők ugyanis kijelentették: Nem fér össze a köztársasági elvekkel,
hogy egy személy megszakítás nélkül többször viselje ugyanazt a tisztséget; és
még sokkal elítélendőbb példát szolgáltatnak, ha azt választják meg, aki a vá¬
lasztógyűlést vezeti. (5) Ezért ők, ha a dictator elfogadja a saját jelölését, meg¬
vétózzák a választást, de ha csak mások jelölését tekinti érvényesnek, nem hát¬
ráltatják a szavazás menetét.
(6) A dictator a senatus jóváhagyására, a köznép határozatára és példákra hi¬
vatkozva igyekezett igazolni a választás törvényességét. (7) Hiszen — mondta
— Gnaeus Servilius consu/saga idején, amikor Gaius Flaminius, a másik consul
elesett Trasumennusnäl, az atyák utasítására a köznép elé terjesztették, az pedig
el is fogadta azt a javaslatot, hogy mindaddig, amíg Itáliában tart a háború, a
népnek joga van a volt consulok közül tetszése szerint bárkit akárhányszor újra¬
választani." (8) Az eljárás igazolására példákat is tud hozni: egy régit, Lucius
Postumius Megellus esetét, akit Gaius Iunius Bubulcusszal együtt azon a vá¬
lasztógyűlésen választottak meg consuinak [291], amelyet inzerrexként ő maga
vezetett; sőt egy frisset is, Ouintus Fabius példáját, aki nyilván nem tűrte volna,
hogy a következő évben újraválasszák, ha ez nem az állam javát szolgálta volna.
(9) Így érveltek hosszasan a dolog mellett és ellen, míg végül a dictator és a
népzribunusok megegyeztek, hogy a senazusra bízzák a döntést. (10) Az atyák
úgy vélték, hogy az állam olyan időket él, amikor régi, tapasztalt, a hadvezetés¬
! Livius a XXI. könyvben nem említi ezt a fontos, a szükségállapothoz alkalmazkodó
döntést, amely megváltoztatta azt a régebbi határozatot (VII. 42. 2), hogy senkit sem
szabad tíz éven belül kétszer ugyanarra a tisztségre megválasztani (vö. X. 13. 8).
? Quintus Fabius Maximust, mivel az állam érdeke úgy kívánta, két egymást követő évben
(215, 214) választották meg consulnak (XXIV. 8-9.).
356