Page 347 [347]
OCR
(7) Tehát Scipio, miután hívatta a túszokat, felszólította őket, hogy legyenek mindnyájan nyugodtak, (8) hiszen a római nép hatalmába kerültek, amely jobban szereti az embereket jótéteménnyel, mint félelemmel lekötelezni, és az idegen népeket inkább bizalmon alapuló szövetséggel kapcsolja magához, nem pedig kemény szolgaságban tartja. (9) Ezután megkérdezte városuk nevét, számba vette az egy-egy néphez tartozó foglyokat, és követeket küldött övéikhez, hogy ki-ki jöjjön el hozzátartozóiért. (10) Ha egy város követei éppen jelen voltak, azoknak mindjárt át is adta honfitársaikat. A többieket Gaius Flaminius guaestorra bízta, hogy jóindulattal viselje gondjukat. (11) Miközben a fővezér így intézkedett, a túszok közül egy idős asszony — annak a Mandoniusnak a hitvese, aki Indibilisnek, az ilergesek fejedelmének a fivére volt — a lába elé vetette magát, és sírva könyörgött neki: nyomatékosan kösse az őrök lelkére, hogy bánjanak kímélettel és tapintatosan a nőkkel. (12) Amikor Scipio biztosította, hogy biztosan nem fognak hiányt szenvedni semmiben, az asszony így válaszolt: , Nem az érdekel minket, hiszen a mi helyzetünkben az ember bármivel beéri. Más dolog aggaszt engem, ha ezekre a fiatal lányokra nézek, hiszen engem már nem fenyeget női mivoltom meggyalázásának veszélye." (13) Ott álltak körülötte Indibilis viruló szépségű lányai, szintén előkelő származású társnőikkel együtt, akik mind olyan tisztelettel néztek rá, mintha anyjuk lenne. (14) Scipio így válaszolt: , Már a magam és a római nép fegyelme érdekében is kezeskednék azért, hogy nálunk ne érhesse sérelem azt, ami bárkinek a szemében is szent. (15) De most még inkább gondom lesz erre a ti erényetek és méltóságotok miatt, akik még balsorsotokban sem feledkeztetek meg asszonyi méltóságotokról." (16) Ezután egy feddhetetlen férfiúra bízta őket, meghagyva, hogy éppen olyan tisztelettel és tapintattal bánjon velük, mintha mind egy-egy vendégbarát hitvese vagy anyja volna. 50. (1) A katonák ezután egy foglyot vezettek elé: egy kivételes szépségű felserdült hajadont, aki után mindenki megfordult, amerre csak elhaladt. (2) Scipio megkérdezte, hová való, kik a szülei, és többek közt azt is megtudta, hogy a lány egy Allucius nevű főrangú keltibér ifjú jegyese. (3) Azonnal elküldött a lány szüleiért és jegyeséért, akiről közben hallotta, hogy szinte elemészti a lány iránti szerelem. Érkezésük után ezért fontosabbnak tartotta vele tisztázni a helyzetet, mint a lány szüleivel: (4) , Beszéljünk kötetlenül, mint fiatalok egymás között! — mondta — Amikor menyasszonyodat katonáim fogolyként elém vezették, (5) hallottam, milyen drága ő a szívednek — ami szépsége láttán nagyon is érthetőnek tűnt. Ha módomban állna élvezni a felelőtlen ifjúkort, főként egy helyénvaló és törvényes 346
