Page 332 [332]
apának. Minden egyéb aranyunkat, ezüstünket és vert bronzpénzünket azonnal
szolgáltassuk be a banki ügyeket intéző zriumvireknek, méghozzá előzetes
senatusi határozat nélkül, hogy önkéntes áldozatunkkal vetélkedést indítsunk el
az állam megsegítésére, és előbb a lovagrendűek, majd a köznép többi része is
versenyre akarjon kelni velünk. (9) Mi, consulok hosszas tanácskozás után úgy
találtuk, hogy ez az egyetlen lehetséges út: induljatok el rajta az istenek segít¬
ségével! Ha az állam megmenekül, az kétségkívül biztosítja az egyes ember
vagyonának megmaradását is, de ha az államot sorsára hagyjuk, hiába őrizgetjük
a pénzünket."
(10) Javaslatát olyan lelkesedéssel fogadták, hogy még köszönetet is mondtak
erte a consuloknak. (11) A senazusi ülés feloszlatása után már hozta is mindenki
az államnak szánt aranyát, ezüstjét és bronzpénzét, és olyan lelkesen vetélkedtek
azért, hogy elsőnek vagy az elsők között kerüljön be a nevük a hivatalos jegy¬
zékbe, hogy a friumvirek nem gyöztek az átvételt, az írnokok a bejegyzést. (12)
A senatus egységes döntését követte a lovagrend, a lovagrendét a köznép. Így az
állam rendelet és hivatalos kényszer nélkül sem volt többé híján evezősöknek és
zsoldnak. Amikor már minden készen állt a háborúhoz, a consulok elutaztak a
rájuk bízott területre.
37.
(1) A háborúnak egyetlen más szakaszában sem volt ennyire forgandó a hadi¬
szerencse, így mind a karthágóiak, mind a rómaiak a remény és félelem szélső¬
ségei között hányódtak. (2) A rómaiakban a provinciákban történtek — egyfelől
a hispániai szerencsétlenségek, másfelől a szicíliai sikerek — miatt gyász és biza¬
kodás keveredett; (3) de Itáliában is, míg Tarentum bukása fájdalmas vesztesé¬
get jelentett, a fellegvár és a helyőrség nem is remélt megmaradásának nagyon
örültek, (4) a váratlan megdöbbenés és rémület pedig, amelyet Róma ostroma
okozott, néhány nappal később ujjongásba fordult, amikor sikerült elfoglalni
Capuát. (5) A tengeren túl történt események is kiegyenlítették egymást vala¬
miképpen, hiszen Philipposz nem a legjobbkor vált Róma ellenségévé, de rögtön
új szövetségesek is érkeztek: az aitólok és Attalosz, Kis-Ázsia királya! — mintha
a szerencse már akkor Rómának ígérte volna a Kelet fölötti uralmat. (6) A kart¬
hágóiak Capua elvesztéséért Tarentum elfoglalásával vigasztalódhattak, és míg
egyrészt dicsőségnek tekinthették, hogy a legkisebb ellenállás nélkül eljuthattak
Róma falai alá, (7) másrészt bosszankodtak tervük meghiúsulása miatt, és szé¬
gyenkeztek, amiért annyira semmibe vették őket, hogy mialatt ők Róma falai
alatt állomásoztak, a Város másik kapuján át római hadsereg indult Hispániába.
! Lásd a XXVI. 24. 10 jegyzetét.
331