Page 323 [323]
OCR
korábban Titus Otacilius parancsnoksága alatt álló hajóhadat. (4) Átadták nekik azt a két hadsereget — összesen négy légiót —, amelyek Etruriában és Galliában tartózkodtak. Úgy határoztak, az előző évben a Várost védő két légiót Etruriába, a másik kettőt pedig, amelyek Sulpicius consu/ vezetese alatt álltak, Galliába irányítják át. (5) Galliának és az ottani légióknak az élére az Itáliában harcoló consulnak kellett vezetőt kineveznie, (6) Etruriába pedig Gaius Calpurniust küldték, akinek fővezéri megbízatását praezori tisztsége lejárta után egy évvel meghosszabbították. Ouintus Fulvius Flaccus, akinek megbízatását szintén meghosszabbították egy évvel, Capuát kapta működési területéül, (7) de utasították, hogy csökkentse a seregében szolgáló polgárok és szövetségesek létszámát: a két légiót egyetlen, 5000 gyalogosból és 300 lovasból álló légióvá vonja össze, (8) legrégebb óta szolgáló katonáit elbocsátva, a szövetségesekből pedig 7000 gyalogost és 300 lovast tartson meg, és közülük is az öreg katonákat bocsássa el, szolgálati éveiket figyelembe véve. (9) Gnaeus Fulvius Centumalus, az előző évi consul helyzetén nem változtattak: ismét Apuliát kapta meg eddigi hadseregével, csak fővezéri megbízatását hosszabbították meg egy évvel. Liszttársát, Publius Sulpiciust utasították, hogy bocsássa el egész seregét a hajóslegénység kivételével. (10) Marcus Corneliusnak Szicíliában szintén el kellett bocsátania hadseregét, mihelyt a consul a provinciaba érkezik. (11) Lucius Cincius praetor a mintegy két légiót kitevő cannaei hadsereget kapta meg, hogy ezzel tartsa meg Sziciliät. (12) Szardiniän Publius Manlius Vulso praetor ugyancsak két légiôt kapott, amelyeknek előző évben ugyanebben a provinciában Lucius Cornelius Lentulus volt a parancsnoka. (13) Elrendelték, hogy a consulok a városi légiók sorozásakor hagyják ki mindazokat, akik Marcus Claudius Marcellus, Marcus Valerius Laevinus vagy Ouintus Fulvius Flaccus seregében szolgáltak, és hogy ebben az évben a római légiók száma ne legyen több 21-nél. 29. (1) Miután a senazus meghozta ezeket a határozatokat, a consulok kisorsolták egymás között a működési területeket. Marcellusnak Szicília és a hajóhad jutott, Laevinusnak pedig Itália és a Hannibal elleni háború. (2) A sorsolás eredménye — mintha Szürakuszait ismét elfoglalták volna — annyira lesújtotta a szicíliaiakat, akik az eredményre várva ott álltak látótávolságban a consuloktöl, hogy jajgatäsukkal, siránkozásukkal azonnal magukra vonták az emberek figyelmét, akik később is gyakran emlegették őket. (3) Gyászruhában járták ugyanis sorra a senatorok házait, és fogadkoztak, hogy ha Marcellus megint visszatér hozzájuk katonai hatalommal a kezében, ők végleg otthagyják nemcsak szülővárosaikat, de egész Szicíliát. (4) Már korábban is engesztelhetetlen ellenségük volt — mondták -, bár nem szolgáltak rá; vajon mi jót várhatnak tőle most, amikor tudja, 322
