Page 322 [322]
OCR
tettek. Így aztán kivégezték a beavatott rabszolgákat és gazdáikat egyaránt; a feljelentőt felszabadították, és 20 000 bronzpénz jutalmat kapott. (10) Amikor Laevinus consul elhaladt Capua mellett, a campaniaiak tomegestül tódultak köré, és könnyek között kérték, hadd járuljanak Rómában a senatus elé, hátha kérésük szánalomra indítja majd az atyákat: ne akarják, hogy mind egy szálig elpusztuljanak, és Quintus Flaccus még a campaniaiak nevét is eltörölje. (11) Flaccus ezzel szemben azt állította, hogy nincs személyes ellentét közte és a campaniaiak között. Állami szinten azonban gyűlölt ellenségnek tekinti őket, és ez így is marad mindaddig, amíg tudja, hogy így éreznek a római nép iránt, (12) mert nincs a földön még egy nép, még egy nemzet, amely náluk jobban acsarkodna a római népre. Ezért tartja őket falaik mögé bezárva. Hiszen akik valahogy mégis kijutottak, vadállatok módjára kószálnak szerte a földeken, széttépve és legyilkolva mindenkit, aki csak útjukba kerül, (13) mások átszöktek Hannibalhoz, megint mások elindultak felgyújtani Rómát. A consul a félig leégett Forumon rá fog találni a campaniaiak gaztettének nyomaira. (14) Vesta szentélye volt a célpontjuk, az örök tűz és Róma hatalmának a szentély belsejében őrzött, végzet adta záloga.! Ő nagyon is kockázatos ötletnek tartja, hogy campaniaiakat engedjenek be Róma falai mögé. (15) Laevinus mégis megengedte a campaniaiaknak, hogy vele tartsanak Rómába, miután Flaccus megeskette őket, hogy miután a senazustól választ kaptak, öt napon belül visszatérnek Capuába. (16) Az ő sokaságuk kíséretében — amelyhez még a szicíliaiak is csatlakoztak, akik elébe mentek, és szintén követték őt Rómába — úgy festett, mintha maga is gyászolná a két nagy hírű város pusztulását, és ő vezetné a Városba a háborúban legyőzötteket, hogy vádat emeljenek a legdicsőbb férfiak ellen. (17) A két consul azonban először az állam helyzete és a hadszínterek ügyében tett előterjesztést a senatusban. 28. (1) Laevinus beszámolt arról, mi a helyzet Makedóniában és Hellaszban, Aitóliában, Akarnaniában és Lokriszban, és hogy ő mit végzett ott szárazon és vízen: (2) Philipposz megtámadta az aitólokat, de ő visszaszorította Makedóniába, így mélyen országa belsejébe húzódott vissza; ezért aztán a légiót vissza is lehet onnan hívni, mert a hajóhad is elég arra, hogy a királyt távol tartsa Itáliától. (3) Ez volt a consul beszámolója saját tetteiről és a rábízott hadszíntérről. Ezután a consulok közös javaslatot tettek a hadszínterek elosztására. Az atyák úgy döntöttek, hogy az egyik consulra bízzák Itáliát és a Hannibal elleni háborút, a másik Szicíliát kapja provinciául Lucius Cincius praezorral együtt, valamint a ! Lásd az V. 52. 7 jegyzetét. 321
