Page 322 [322]
tettek. Így aztán kivégezték a beavatott rabszolgákat és gazdáikat egyaránt; a
feljelentőt felszabadították, és 20 000 bronzpénz jutalmat kapott.
(10) Amikor Laevinus consul elhaladt Capua mellett, a campaniaiak tome¬
gestül tódultak köré, és könnyek között kérték, hadd járuljanak Rómában a
senatus elé, hátha kérésük szánalomra indítja majd az atyákat: ne akarják, hogy
mind egy szálig elpusztuljanak, és Quintus Flaccus még a campaniaiak nevét is
eltörölje. (11) Flaccus ezzel szemben azt állította, hogy nincs személyes ellentét
közte és a campaniaiak között. Állami szinten azonban gyűlölt ellenségnek
tekinti őket, és ez így is marad mindaddig, amíg tudja, hogy így éreznek a római
nép iránt, (12) mert nincs a földön még egy nép, még egy nemzet, amely náluk
jobban acsarkodna a római népre. Ezért tartja őket falaik mögé bezárva. Hiszen
akik valahogy mégis kijutottak, vadállatok módjára kószálnak szerte a földeken,
széttépve és legyilkolva mindenkit, aki csak útjukba kerül, (13) mások átszöktek
Hannibalhoz, megint mások elindultak felgyújtani Rómát. A consul a félig leégett
Forumon rá fog találni a campaniaiak gaztettének nyomaira. (14) Vesta szenté¬
lye volt a célpontjuk, az örök tűz és Róma hatalmának a szentély belsejében
őrzött, végzet adta záloga.! Ő nagyon is kockázatos ötletnek tartja, hogy cam¬
paniaiakat engedjenek be Róma falai mögé.
(15) Laevinus mégis megengedte a campaniaiaknak, hogy vele tartsanak
Rómába, miután Flaccus megeskette őket, hogy miután a senazustól választ
kaptak, öt napon belül visszatérnek Capuába. (16) Az ő sokaságuk kíséretében
— amelyhez még a szicíliaiak is csatlakoztak, akik elébe mentek, és szintén kö¬
vették őt Rómába — úgy festett, mintha maga is gyászolná a két nagy hírű város
pusztulását, és ő vezetné a Városba a háborúban legyőzötteket, hogy vádat
emeljenek a legdicsőbb férfiak ellen. (17) A két consul azonban először az állam
helyzete és a hadszínterek ügyében tett előterjesztést a senatusban.
28.
(1) Laevinus beszámolt arról, mi a helyzet Makedóniában és Hellaszban, Aitó¬
liában, Akarnaniában és Lokriszban, és hogy ő mit végzett ott szárazon és vízen:
(2) Philipposz megtámadta az aitólokat, de ő visszaszorította Makedóniába, így
mélyen országa belsejébe húzódott vissza; ezért aztán a légiót vissza is lehet
onnan hívni, mert a hajóhad is elég arra, hogy a királyt távol tartsa Itáliától. (3)
Ez volt a consul beszámolója saját tetteiről és a rábízott hadszíntérről.
Ezután a consulok közös javaslatot tettek a hadszínterek elosztására. Az atyák
úgy döntöttek, hogy az egyik consulra bízzák Itáliát és a Hannibal elleni háborút,
a másik Szicíliát kapja provinciául Lucius Cincius praezorral együtt, valamint a
! Lásd az V. 52. 7 jegyzetét.
321