Oldal 312 [312]
elterjedt (és ugyanilyen alaptalan) hiedelmet, hogy nemzője egy hatalmas kígyó
volt; anyja hálószobájában ugyanis állítólag gyakran láttak ilyen csodajelet, de
ha jött valaki, hirtelen kitekeredett és tovasiklott a szeme elől. (8) Maga Scipio
sohasem cáfolta ezeket a csodás elbeszéléseket, sőt még növelte is hitelüket azzal
az ügyes módszerrel, hogy nem állított nyíltan, de nem is tagadott semmit. (9)
Az ifjút sok más efféle, részben valós, részben költött dolog miatt nagyobb
csodálat övezte, mint ami egy embernek kijár, és ezért is bízott benne annyira a
polgárság, hogy még távolról sem érett korában ilyen fontos feladatot és főpa¬
rancsnokságot bízott rá.
(10) Meglévő csapatait, amelyek részben a régi hispániai sereg maradékából
álltak, részben Puteoliból keltek át Gaius Neróval, 10 000 gyalogossal és 1000 1o¬
vassal egészítették ki, és mellé adták Marcus Iunius Silanus propraetort, hogy
segítségére legyen a háború vezetésében. (11) Így indult el 30 hajóból, csupa
ötevezősorosból álló flottájával a Tiberis torkolatätöl. Elhajözott a Tirren-ten¬
ger partja, az Alpok és a galliai öböl mellett, majd megkerülte a Pireneusok
hegyfokát, végül az Emporiai nevű, szintén phókaiai alapítású görög városnál!
tette partra csapatait. (12) Megparancsolta, hogy a hajók kövessék, és gyalog
vonult Tarracóba, ahol gyűlést tartott minden szövetséges részvételével — érke¬
zése hírére ugyanis az egész provinciából csak úgy özönlöttek oda a követségek.
(13) Itt partra húzatta hajóit, és visszaküldte a masszaliabeliek négy háromeve¬
zősorosát, amelyek udvariasságból kísérték hazulról idáig. (14) Azután elkezdett
választ adni a különböző sorsfordulatok miatt bizonytalan hangulatban lévő
követségek kérdéseire, büszke hangnemben, mert nagyon bízott saját képessé¬
geiben, de mégis úgy, hogy egyetlen gőgös szót sem ejtett ki a száján, és mind¬
az, amit mondott, egyszerre volt méltóságteljes és bizalomgerjesztő.
20.
(1) Tarracóból útra kelve felkereste a szövetségesek városait és a sereg téli tábo¬
rát. Megdicsérte a katonákat, hogy két egymást követő súlyos vereség után sem
adták fel a provinciát: (2) nem hagyták, hogy az ellenség kiélvezze győzelme
gyümölcseit, hanem távol tartották minden területtől a Hiberuson innen, és
hűségesen megoltalmazták a szövetségeseket. (3) Marciust maga mellett tartot¬
ta, és olyan kitüntető módon bánt vele, amiből könnyen észre lehetett venni,
mennyire nem fél attól, hogy valaki megelőzi dicsőségben. (4) Ezután Silanus
átvette Nero helyét, és az újonnan érkezett katonák téli táborba vonultak. Scipio
pedig, miután idejében megszemlélt és elintézett mindent, amit kellett, vissza¬
ment Tarracóba.
! Masszaliát is phókaiabeliek alapították.
311