Seite 311 [311]
OCR
tanácstalanul, de mégis megjelent a Mars-mezőn a választás napján. A főtisztségviselők felé fordulva körbehordozták tekintetüket a várakozón egymást figyelő főemberek arcán, és hangosan zúgolódtak, hogy olyan reménytelen a helyzet, olyan kilátástalannak látja mindenki az állam sorsát, hogy senki sem meri elvállalni a hispániai főparancsnokságot. (7) Ekkor Publius Cornelius Scipio, a Hispániában elesett Publius Cornelius 24 esztendős fia váratlanul bejelentette, hogy pályázik a tisztségre, és kiállt egy magasabb helyre, ahol mindenki láthatta. (8) Minden arc felé fordult, és lelkes kiáltozással kívántak-jövendöltek neki szerencsés és sikeres fővezérséget. (9) Amikor pedig szavazásra szólították őket, egytől egyig — nemcsak a centuridk, de minden egyes ember is — arra szavaztak, hogy Publius Scipio legyen Hispániában a főparancsnok. (10) De a szavazás végeztével, amikor lecsillapodott a szenvedélyes lelkesedés, hirtelen csend lett, ahogy mindenki elgondolkodott magában, hogy mit cselekedtek. (11) A rokonszenv legyőzte bennük a józan megfontolást? Főképp fiatal kora miatt aggódtak; mások meg borzadva gondoltak a család balszerencséjére, és a két család gyászával terhelt névre, amelynek újabb viselője indul most el arra a hadszíntérre, ahol apja és nagybátyja sírja mellett kell folytatnia a háborút. 19. (1) Scipio, amikor a lelkes hangulatban lezajlott választás után felfigyelt az emberek nyugtalanságára és aggodalmára, gyűlést hívott össze. Itt olyan elszántsággal és önbizalommal beszélt életkoráról, a rábízott főparancsnokságról és háborúról, hogy ismét felkeltette és megújította a lelohadt lelkesedést, (2) és szilárdabb reményt adott az embereknek, mint egy emberi ígéret hitele vagy egy kedvező helyzet mérlegelése általában. (3) Scipio ugyanis nemcsak valóban meglévő erényeivel vívta ki a csodálatot, de kora ifjúságától kezdve értett hozzá, hogy ezekre kifinomult módszerekkel fel is hívja a figyelmet. letteit a sokaság előtt sokszor úgy tüntette fel, mintha álombéli látomások vagy figyelmeztető égi sugallatok parancsára cselekedne, (4) vagy azért, mert benne is volt egy bizonyos babonás megszállottság, vagy azzal a céllal, hogy parancsait és döntéseit, mint valami kinyilatkoztatást, vonakodás nélkül teljesítsék. (5) Ehhez már kezdettől fogva hozzászoktatta az embereket: amióta a férfitógát felöltötte, mindennap, mielőtt még bármi nyilvános vagy magánügybe kezdett volna, felment a Capitoliumra, belépett a szentélybe, leült, és általában egyedül, magába mélyedve töltötte az időt. (6) Ez az egész életét végigkísérő szokása alátámasztotta azt a szándékosan elterjesztett vagy véletlenül általánossá vált meggyőződést, hogy ő istenek sarja, (7) és felidézte azt a régebben Nagy Sándorról ! Vagyis 17 éves korától. 310
