Page 311 [311]
tanácstalanul, de mégis megjelent a Mars-mezőn a választás napján. A főtiszt¬
ségviselők felé fordulva körbehordozták tekintetüket a várakozón egymást fi¬
gyelő főemberek arcán, és hangosan zúgolódtak, hogy olyan reménytelen a
helyzet, olyan kilátástalannak látja mindenki az állam sorsát, hogy senki sem
meri elvállalni a hispániai főparancsnokságot. (7) Ekkor Publius Cornelius
Scipio, a Hispániában elesett Publius Cornelius 24 esztendős fia váratlanul
bejelentette, hogy pályázik a tisztségre, és kiállt egy magasabb helyre, ahol min¬
denki láthatta. (8) Minden arc felé fordult, és lelkes kiáltozással kívántak-jöven¬
döltek neki szerencsés és sikeres fővezérséget. (9) Amikor pedig szavazásra
szólították őket, egytől egyig — nemcsak a centuridk, de minden egyes ember is
— arra szavaztak, hogy Publius Scipio legyen Hispániában a főparancsnok. (10)
De a szavazás végeztével, amikor lecsillapodott a szenvedélyes lelkesedés, hir¬
telen csend lett, ahogy mindenki elgondolkodott magában, hogy mit cseleked¬
tek. (11) A rokonszenv legyőzte bennük a józan megfontolást? Főképp fiatal
kora miatt aggódtak; mások meg borzadva gondoltak a család balszerencséjére,
és a két család gyászával terhelt névre, amelynek újabb viselője indul most el arra
a hadszíntérre, ahol apja és nagybátyja sírja mellett kell folytatnia a háborút.
19.
(1) Scipio, amikor a lelkes hangulatban lezajlott választás után felfigyelt az
emberek nyugtalanságára és aggodalmára, gyűlést hívott össze. Itt olyan elszánt¬
sággal és önbizalommal beszélt életkoráról, a rábízott főparancsnokságról és
háborúról, hogy ismét felkeltette és megújította a lelohadt lelkesedést, (2) és
szilárdabb reményt adott az embereknek, mint egy emberi ígéret hitele vagy egy
kedvező helyzet mérlegelése általában. (3) Scipio ugyanis nemcsak valóban
meglévő erényeivel vívta ki a csodálatot, de kora ifjúságától kezdve értett hozzá,
hogy ezekre kifinomult módszerekkel fel is hívja a figyelmet. letteit a sokaság
előtt sokszor úgy tüntette fel, mintha álombéli látomások vagy figyelmeztető
égi sugallatok parancsára cselekedne, (4) vagy azért, mert benne is volt egy bi¬
zonyos babonás megszállottság, vagy azzal a céllal, hogy parancsait és döntése¬
it, mint valami kinyilatkoztatást, vonakodás nélkül teljesítsék. (5) Ehhez már
kezdettől fogva hozzászoktatta az embereket: amióta a férfitógát felöltötte,
mindennap, mielőtt még bármi nyilvános vagy magánügybe kezdett volna,
felment a Capitoliumra, belépett a szentélybe, leült, és általában egyedül, ma¬
gába mélyedve töltötte az időt. (6) Ez az egész életét végigkísérő szokása alátá¬
masztotta azt a szándékosan elterjesztett vagy véletlenül általánossá vált meg¬
győződést, hogy ő istenek sarja, (7) és felidézte azt a régebben Nagy Sándorról
! Vagyis 17 éves korától.
310