Oldal 297 [297]
tották a katonákat, hogy mivel a tábor elveszett, mindenki meneküljön a köze¬
li hegyekbe. (12) De ezt a cselt a rómaiak hamar leleplezték, és az ellenség so¬
raiban rendezett nagy mészárlással hiúsították meg, az elefántokat pedig tűzzel
kergették ki a táborból. (13) Bárhogyan kezdődött és végződött is ez az ütközet,
annyi bizonyos, hogy ez volt az utolsó, mielőtt Capua megadta volna magát.
Ebben az évben az ismeretlen és szegény családból származó Seppius Loesius
volt a meddix tuticus (ez a campaniaiaknal a legmagasabb tisztség). (14) Ugy
mesélik, gyermekkorában özvegy édesanyja egy vele kapcsolatos, a családot érin¬
tő csodajelet akart elhárítani, amikor a haruspex azt a szakvéleményt adta, hogy
ez a fiú el fogja nyerni a főhatalmat Capuában. (15) Erre az asszony, aki ezt a
reményt teljesen alaptalannak látta, állítólag így válaszolt: , Miket beszélsz? Az
lesz Campania végórája, amikor a legfőbb tisztség az én fiamra száll! Az igaz¬
ságból gúnyt űző kijelentése maga is igaznak bizonyult. (16) Amikor ugyanis az
éhségtől és háborútól szorongatott városnak már semmi reménye sem volt a
megmaradásra, és azok, akik származásuknál fogva a magas tisztségek váromá¬
nyosai lehettek volna, visszautasították a tisztségeket, (17) végül Loesius, minden
campaniai közül a legjelentéktelenebb vette át a legfőbb hatalmat, mivel — ahogy
maga is felpanaszolta — az előkelők magára hagyták és elárulták Capuát.
7.
(1) Hannibal, amikor látta, hogy az ellenséget nem tudja többé előcsalogatni
egy ütközetre, és annak táborán sem tud áttörni Capuáig, (2) elhatározta, hogy
inkább feladja a meghiúsult vállalkozást, és táborával elvonul Capua alól, mielőtt
az új consulok még őt is elvágják az utánpótlástól. (3) Sokat töprengett, hogy
innen hová vonuljon tovább, míg egyszer csak feltámadt benne a késztetés, hogy
magát Rómát, a háború tűzfészkét támadja meg. Régi vágya volt ez a hadjárat,
amelyre a kedvező alkalmat elszalasztotta a cannaei csata után — ezen zúgolód¬
tak a többiek, de ő maga sem tagadta.! (4) Nem tartotta lehetetlennek, hogy a
hirtelen támadt rémületben és kavarodásban sikerül megszállnia a Város vala¬
melyik részét. (5) Márpedig ha Róma forog veszélyben, akkor vagy mindkét
fővezér, vagy legalábbis az egyik azonnal ott fogja hagyni Capuát; ha pedig
megosztják seregüket, mindketten gyengébbek lesznek, és így alkalmat adnak
neki vagy a campaniaiaknak, hogy a hadiszerencsét a maguk javára fordítsák.
(6) Csak egy dolog aggasztotta: hogy ha ő elvonul, a campaniaiak azonnal
megadják magukat. Ezért ajándékokkal rábírt egy mindenre elszánt numidát,
hogy továbbítson egy levelet a campaniaiaknak: menjen át a római táborba
szökevénynek adva ki magát, majd a másik kapun kilopózva jusson be Capuába.
! Vö. XXII. 51. 1-4.
296