Oldal 287 [287]
OCR
nagyobb reménysége. (8) Így az eddig Akragasz falai közé bezárkózott pun és szürakuszaibeli vezér — Muttines tanácsára és őbenne bízva — kimerészkedett a falak mögül, és a Himera folyó mellett ütött tábort. (9) Marcellus, amikor erről értesült, azonnal megindult csapataival, és tőlük mintegy négy mérföldnyi távolságban állapodott meg, hogy kivárja, mit csinál vagy tervez az ellenség. (10) Muttines azonban nem hagyott neki sem időt, sem alkalmat a várakozásra és fontolgatásra, hanem átkelt a folyón, és nagy rémületet és zűrzavart keltve megrohanta az ellenséges előőrsöket, (11) másnap pedig szinte szabályos ütközetben sáncai mögé szorította vissza az ellenséget. Ekkor azonban vissza kellett vonulnia, mert táborában fellázadtak a numidák, és közülük mintegy 300-an Hérakleia Minőába távoztak. Ő utánuk ment, hogy lecsillapítsa és visszahívja őket, de előbb állítólag nyomatékosan figyelmeztette a vezéreket, hogy távollétében ne bocsátkozzanak ütközetbe az ellenséggel. (12) Ezt mindkét vezértársa rossz néven vette tőle, de különösen Hanno, akit már eddig is zavart Muttines dicsősége: méghogy neki, a karthágói államtanács és nép által kirendelt hadvezérnek egy Muttines-féle afrikai korcs szabja meg, mit tehet és mit nem! (13) Ezért aztán rávette a tétovázó Epiküdészt, hogy keljenek át a folyón, és sorakozzanak fel az ütközetre — hiszen ha megvárják Muttinest, és a csata kedvezően végződik, a dicsőséget csak Muttines arathatja le. 41. (1) Marcellus méltatlannak tartotta, hogy ő, aki elűzte Nola alól a cannaei győzelem miatt elbizakodott Hannibalt, meghátráljon a szárazon és vízen már legyőzött ellenség elől. Parancsot adott hát, hogy katonái azonnal ragadjanak fegyvert, és vonuljanak ki csatára. (2) Miközben seregét csatasorba állította, tíz numida lovas érkezett hozzá teljes vágtában, és bejelentették, hogy honfitársaik nem vesznek részt az ütközetben, egyrészt a lázadás miatt, amelynek során 300an közülük Hérakleiába távoztak, (3) másrészt mert látják, hogy vezérüket dicsőségére féltékeny vezértársai közvetlenül a csata előtt távolították el. (4) Ez a csalárd nép most megtartotta ígéretét. Így a rómaiak önbizalma megnőtt, mert minden egységnek azonnal továbbadták a hírt, hogy az ellenséget cserbenhagyta lovassága, amelytől a legjobban féltek; (5) az ellenség pedig megrémült, mert azonkívül, hogy főerejének támogatására nem számíthatott, még attól is tarthatott, hogy saját lovasságával fogja szembetalálni magát. (6) Így az ütközet nem volt megerőltető: az első csatakiáltással és rohammal el is dőlt. A numidák az összecsapáskor békésen álldogáltak tovább a szárnyakon, majd látva, hogy seregük futásnak ered, egy ideig legalább a menekülésben velük tartottak. (7) Miután azonban észrevették, hogy azok mind Akragasz felé rohannak, inkább szétszéledtek a környező városokba, mert nem szerettek volna ostromzár alá kerülni. Sok 286
