Oldal 284 [284]
OCR
(16) A harmadik őrségváltáskor néma csendben kivezetlek benneteket. Kikémleltettem, nincs sem éjjeli őrjárati rendjük, sem szabályos előőrseik. (17) Már a kapujukban felharsanó csatakiáltás és az első roham is elég lesz a táboruk elfoglalásához. Azután álomtól kábult, a váratlan felfordulástól megrettent, fekhelyükön fegyvertelenül meglepett embereik között folytassuk az öldöklést, amelyet tegnap parancsomra kénytelen-kelletlen félbehagytatok! (18) Tudom, vakmerőnek látszik a terv, de szorongatott helyzetben, amikor alig van remény, mindig a legbátrabb terv a legbiztonságosabb; mert ha a kedvező pillanatban nem ragadjuk meg a gyorsan tovatűnő alkalmat, hiába sírjuk vissza, ha már elszalasztottuk. (19) Közvetlen közelünkben egyetlen hadsereg van, de a másik kettő sincs messze. Ha most támadunk, van némi reményünk, hiszen már össze is mértétek erőtöket az övékkel. (20) De ha egy napig is késlekedünk, és elterjed tegnapi kitörésünk híre, akkor többé nem becsülnek le minket, és félő, hogy minden sereg és vezér egyesül. Megálljuk-e a majd helyünket három ellenséges vezér három serege ellen, akikkel szemben Gnaeus Scipio veretlen serege sem tudott helytállni? (21) Ahogy a mi vezéreink azért jártak szerencsétlenül, mert megosztották csapataikat, úgy mi is addig végezhetünk az ellenséggel, amíg meg van osztva. Másképp nem küzdhetünk meg velük. Ne várjunk hát tovább, csak a következő éjszakáig: akkor jön el a kedvező alkalom. (22) Menjetek az istenek segítségével, egyetek, szedjétek rendbe magatokat, hogy friss erőben törjetek be az ellenség táborába, ugyanolyan harci kedvvel, ahogyan megvédtétek a magatokét!” (23) A katonák örömmel hallották új vezérük új haditervét, és minél merészebb volt, annál jobban lelkesedtek érte. A nap hátralevő részét fegyvereik előkészítésével és étkezéssel töltötték, az éj nagy részét pedig pihenésre fordították. 39. (1) A negyedik őrségváltáskor indultak el. A legközelebbi táboron túl mintegy hat mérföldnyi távolságban, egy mély, erdő borította völgy túlsó oldalán tanyázott a punok többi csapata. Ennek az erdőnek nagyjából a közepén a punok módszerét követve elrejtőzött egy római cohors és egy lovas csapat. (2) Miután a két seregrész közti utat így elzárták, a többi csapat néma csendben közelítette meg a legközelebb tartózkodó ellenséget, és minthogy egyetlen előőrs sem volt a kapuk előtt, sem őrség a sáncokon, a legkisebb ellenállás nélkül nyomultak be, mintha a saját táboruk volna. (3) Aztán megszólaltak a trombiták, felharsant a csatakiáltás. A támadók egy része az ébredező ellenséget kaszabolta, mások tűzcsóvákat hajigáltak a száraz szalmával fedett kunyhókra, ismét mások a kapukat szállták meg, hogy elzárják a menekülők útját. (4) Az egyszerre tomboló 283
