Oldal 277 [277]
OCR
mellett ütött tábort, látótávolságra az ellenségtől, amelytől csak a folyó választotta el őket." (10) Gnaeus Scipio ott maradt fent említett csapataival, Publius Scipio pedig továbbvonult, hogy végrehajtsa a rábízott feladatot. 33. (1) Hasdrubal észrevette, hogy a táborban csak kis létszámú római sereg tartózkodik, és hogy minden reményük a keltibér segédcsapatokban van. (2) Mivel jól ismerte már a barbárok hitszegő természetét, amely különösen jellemző mindazokra a népekre, de, amelyek között oly sok éven át hadakozott, (3) titkos tárgyalások révén, nagy pénzösszeg fejében rávette a keltibérek vezetőit — könynyű volt szóba elegyednie velük, mert mindkét tábor tele volt hispänokkal -, hogy csapataikkal vonuljanak el onnan. (4) Ezt ők nem is tartották különösebben elítélendőnek, hiszen végül is nem arról volt szó, hogy forduljanak a rómaiak ellen. Ráadásul azért, hogy ne harcoljanak, olyan jutalmat ígértek nekik, amely még egy háború megvívásáért is elég lett volna; a közemberek pedig nemcsak a nyugalmat fogadták örömmel, hanem azt a lehetőséget is, hogy hazatérhetnek, és újra láthatják családjukat és házuk táját. (5) Így aztán a tömeget éppoly könynyű volt megnyerni, mint a vezéreket. Ugyanakkor a rómaiaktól sem nagyon tartottak, hisz azok túl kevesen voltak ahhoz, hogy erőszakkal maradásra tudják őket bírni. — (6) A történtek intő példájából okulva a római vezéreknek mindig gondosan kell ügyelniük arra, hogy soha ne építsenek annyira az idegen segédcsapatokra, hogy a táborban ne saját haderejük és csapataik legyenek többségben. (7) A keltibérek felragadták hadijelvényeiket, és elvonultak. A távozásuk okát firtató rómaiaknak, akik hiába könyörögtek nekik, hogy maradjanak, csupán annyit válaszoltak, hogy egy otthon támadt háború miatt kell távozniuk. (8) Scipio, miután szövetségeseit sem szépszerével, sem erőszakkal nem lehetett visszatartani, belátta, hogy mivel nélkülük ereje nem ér fel az ellenségével, fivére seregével pedig nem tud újra egyesülni, megmenekülése érdekében nem folyamodhat semmi más tervhez: (9) úgy döntött hát, hogy visszavonul, amilyen messzire csak tud, és minden figyelmét arra fordítja, hogy a síkságon sehol se kerüljön sor ütközetre az ellenséggel, amely átkelt a folyón, és visszavonulása közben szinte végig a sarkában volt. 34. (1) Ugyanezekben a napokban Publius Scipiót hasonló rémület és még nagyobb veszedelem környékezte egy új ellenség részéről. (2) Ez pedig az ifjú Massinissa volt, akit később oly híressé és hatalmassá tett Rómával kötött barátsága, de ! Ha Amtorgis valóban Iliturgival azonos, az itt említett folyó a Baetis (Guadalguivir). 276
