Oldal 274 [274]
OCR
szemközt szót váltani, elmondta neki, hogy odahaza már minden a római fegyverek hatalmában volt, amikor eljött onnan (valóban nemrég érkezett Hispániából). (3) Ha Moericus valami érdemleges cselekedetet hajtana végre — mondta —, vezető szerepet kaphatna honfitársai között, akár a római seregben akar szolgálni, akár vissza szeretne térni hazájába. Ellenben ha továbbra is jobban szeretne ostromzár alatt maradni, milyen reményeket táplálhat, elvágva szárazföldtől és tengertől? (4) Moericus elgondolkozott a szavain, és amikor az ostromlottak úgy döntöttek, követeket küldenek Marcellushoz, elküldte velük a fivérét is. Ő az említett hispán közvetítésével négyszemközt találkozhatott Marcellusszal, és miután szavát vette, és részletesen kidolgozták a tervet, visszatért az Akhradinába. (5) Ekkor Moericus, hogy elterelje magáról az árulás gyanúját, kijelentette: Nem helyesli, hogy állandóan követségek járkálnak ide-oda. Ne küldjenek és ne is fogadjanak ezután senkit, és hogy még lelkiismeretesebben őrködjenek, osszák fel a veszélyeztetett szakaszokat a parancsnokok között, és mindenki legyen felelős a rábízott helyért. — (6) Javaslatával mindenki egyetértett. A felosztásnál ő az Arethusza-forrástól a nagy kikötő bejáratáig terjedő területet kapta, és gondoskodott róla, hogy ezt a rómaiak is megtudják. (7) Így aztán Marcellus parancsára egy négyevezősoros éjszaka az Akhradinához vontatott egy fegyveresekkel megrakott teherhajót; a katonákat az Arethusza-forrás közelében lévő kapunál kellett partra tenni.! (8) Miután mindez a negyedik őrségváltás idején lezajlott, és Moericus a partra szállt katonákat a megállapodás szerint beengedte a kapun, Marcellus kora hajnalban teljes seregével olyan heves támadást indított az Akhradina falai ellen, (9) hogy nemcsak ennek védőseregét vonta oda, de állásaikat elhagyva a Naszoszról is csapatostul rohantak oda a fegyveresek, hogy elhárítsák a rohamot. (10) A nagy fejetlenséget kihasználva néhány könynyű járású hajó, amelyeket már előre felszereltek, kerülővel elhajózott a Naszoszig, és ott fegyvereseket rakott partra. Ezek váratlanul megtámadták a részben őrség nélkül maradt állásokat és az iménti kirohanás közben nyitva maradt kapukat, és nem túl nagy küzdelem árán elfoglalták a Naszoszt, amelyet az őrség pánikszerűen hagyott ott. (11) Itt bárki elszántabban állta a sarat, mint éppen a szökevények, akik még saját bajtársaikban sem bíztak eléggé, így inkább elmenekültek a csata sűrűjéből. (12) Amikor Marcellus értesült arról, hogy a Naszoszt elfoglalták, az Akhradina egy körzete is hatalmukban van, Moericus pedig csapatával együtt csatlakozott a rómaiakhoz, visszavonulót fúvatott, nehogy széthordják a királyi kincseket — amelyeknek nagyobb volt a híre, mint amenynyi maradt belőlük. ! A ma is létező Arethusza-forrás valójában a Naszoszon található, nem az Akhradinában. 273
