Seite 271 [271]
OCR
szeleket fogott ki, hogy átkeljen Szicíliába, (5) de épp ezek a szelek akadályozta meg, hogy megkerülhesse a Pakhünosz-hegyfokot. Bomilkar közeledésének híre, majd váratlan késlekedése a rómaiakat és a szürakuszaibelieket felváltva töltötte el hol félelemmel, hol örömmel. (6) Epiküdész attól tartva, hogy ha a most uralkodó keleti szelek még néhány napig fújnak, a pun hajóhad visszatér Afrikába, (7) az Akhradinát rábízta a zsoldoskatonák parancsnokaira, és elhajózott Bomilkarhoz. (8) Bomilkar hajói már orrukkal Afrika felé horgonyoztak, a tengeri ütközettől pedig tartott, nem mintha ereje vagy hajóinak száma kisebb lett volna — épp ellenkezőleg -—, de a széljárás inkább a rómaiaknak kedvezett, mint saját hajóhadának. Epiküdész mégis rávette, hogy vállalja a tengeri csata kockázatát. (9) Marcellus, látva, hogy a szicíliaiak az egész szigeten mozgósítást tartanak, és nagy élelmiszer-szállítmánnyal megrakott pun hajóraj közeledik, elhatározta — noha kevesebb hajója volt —, hogy nem engedi Bomilkart Szürakuszai közelébe, nehogy a szárazföld és a tenger felől harapófogóba kerüljön, és beszorítsák az ellenséges városba. (10) A két hajóhad ott horgonyzott harcra készen a Pakhünosz-hegyfoknál, készen arra, hogy mihelyt a tenger lecsillapodik, és kifuthatnak a nyilt vizre, összecsapnak. (11) Amikor a jó néhány napja dühöngő keleti szél lecsillapodott, Bomilkar indult el elsőnek. Hajóhada először mintha csak azért próbált volna kifutni a nyílt vízre, hogy minél könnyebben megkerülhesse a hegyfokot. (12) Amikor azonban meglátta a felé tartó római hajókat, hirtelen megijedt valamitől, és kivitorlázott a nyílt tengerre. Üzenetet küldött Hérakleiába, hogy a teherhajók térjenek vissza Afrikába, ő maga pedig, elhaladva Szicília mellett, Tarentum felé indult. (13) Erre Epiküdész, miután nagy reménye váratlanul semmivé foszlott, nem akart visszatérni az ostromzár alatt álló, nagyrészt már elfoglalt Szürakuszaiba. Akragaszba hajózott hát, inkább azért, hogy ott várja ki, hogyan alakulnak az események, nem pedig azért, hogy onnan kiindulva próbálkozzon valamivel. 28. (1) Amikor a szicíliaiak táboraiba megérkezett a hír, hogy Epiküdész odébbállt Szürakuszaiból, a karthágóiak pedig elhagyták és szinte ismét átadták a rómaiaknak a szigetet, (2) követeket küldtek Marcellushoz megtárgyalni a megadás feltételeit, miután előzőleg az ostromlottaktól tárgyalásokon megtudakolták, mi a szándékuk. (3) Mivel abban nagyjából sikerült megegyezni, hogy mindaz, ami valaha is a királyok birtoka volt, a rómaiakat illeti, minden egyéb területet pedig meg kell hagyni a szicíliaiaknak, szabadságukkal és saját törvényeikkel együtt, tárgyalás céljából kihívták azokat, akikre Epiküdész az ügyek intézését rábízta, (4) és közölték velük, hogy a szicíliai sereg őket küldte követségbe mind Mar270
