Seite 269 [269]
OCR
támadás. (9) Azután jelt adott a katonáknak: azok szétszéledtek, betörték az ajtókat, és bár mindent betöltöttek a rémület és zűrzavar hangjai, tartózkodtak a vérontástól. A rablással azonban csak akkor hagytak fel, amikor már széthordták az évszázados jólét folyamán felhalmozott összes értéket. (10) Most már Philodémosz sem reménykedett többé segítségben, ezért miután ígéretet kapott, hogy bántatlanul visszatérhet Epiküdészhez, kivonta csapatait a dombról, és átadta azt a rómaiaknak. (11) Bomilkar pedig, amikor mindenkinek a figyelmét elterelte a nagy felfordulás a város részleges elfoglalása során, kihasználva azt az éjszakát, amelyen a római hajók a viharos szél miatt nem horgonyozhattak kint a szabad vízen, (12) akadálytalanul kifutott a szürakuszai öbölből a nyílt tengerre 35 hajójával, 55 hajót pedig otthagyott Epiküdésznek és a szürakuszaibelieknek. (13) Miután értesítette a karthágóiakat Szürakuszai válságos helyzetéről, néhány nap múlva 100 hajóval tért vissza. Ezért, mint mondják, Epiküdész gazdagon megajándékozta Hierón kincseiből. 26. (1) Marcellusnak az Eurüalosz elfoglalása és helyőrséggel való megerősítése után legalább amiatt nem kellett többé aggódnia, hogy a háta mögött ellenséges sereget bocsátanak be az erődbe, és onnan fogják zaklatni a falak közé bezárt és mozgásukban akadályozott csapatait. (2) Ezután három, megfelelő helyeken felállított táborral körülzárta az Akhradinát, remélve, hogy minden szükségestől elzárhatja és teljes ínségbe döntheti az ostromlottakat. (3) Néhány napig mindkét fél előőrsei veszteg maradtak. Aztán váratlanul megérkezett Hippokratész és Himilko, és most a rómaiak kerültek minden oldalról ostrom alá. (4) Hippokratész ugyanis, aki a nagy öböl mellett állította fel erődített táborát, a rómaiak Crispinus vezetése alatt álló régi táborát támadta meg, jelt adva az Akhradinát tartó helyőrségnek, míg a másik irányból Epiküdész intézett kitörést Marcellus előőrsei ellen, a karthágói hajóhad pedig a város és a római tábor között húzódó partvonalhoz evezett, hogy Marcellus ne küldhessen erősítést Crispinusnak. (5) De az ellenséges támadásnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Crispinus nemcsak hogy elűzte sáncai elől Hippokratészt, (6) de pánikszerűen menekülő seregét még üldözőbe is vette, Marcellus pedig Epiküdészt kergette vissza a városba. Úgy tűnt, ezzel a jövőre nézve is sikerült hatékonyan megelőzni a városbeliek váratlan kitöréseit. (7) Ráadásul kitört egy járvány is, amely mindkét felet egyformán sújtotta," és ez nagyon is elterelte gondolataikat a háborús tervekről. Minthogy őszre járt az idő, a vidék pedig természettől fogva egész! Livius a járvány leírásában sok vonást átvesz az athéni pestisjárvány Ihuküdidész 4 peloponnészoszi háború című művében (II. 47-51.) található leírásából. 268
