Seite 268 [268]
(13) a sok hatalmas fürannosz és király, mindenekelőtt Hierón, akinek emléke
még egészen friss volt, és aki mindennél inkább, amit derekasságának és szeren¬
cséjének köszönhetett, a rómaiaknak tett szolgálatairól vált nevezetessé. (14)
Amikor mindez elvonult lelki szemei előtt, és belenyilallt a gondolat, hogy
mindez egy óra leforgása alatt a lángok martalékává válhat, (15) még mielőtt az
Akhradina elé nyomult volna, előreküldött néhány szürakuszaibelit, akik — mint
említettem — a római sereg körében tartózkodtak, hogy igyekezzenek az ellen¬
séget barátságos hangon rábeszélni a város átadására.
25.
(1) Az Akhradina kapuit és falait főként szökevények védték, akik akkor sem
számíthattak megbocsátásra, ha létrejön a megállapodás, így hát nem is enged¬
ték őket a falak közelébe, hogy bárkivel tárgyalást kezdjenek. (2) Ezért Marcellus,
miután kísérlete meghiúsult, kiadta a parancsot, hogy csapatai induljanak visz¬
szafelé az Eurüalosz magaslathoz, amely a város szélén emelkedik, a tengerrel
átellenben. Ez biztosította a földekre és a sziget belsejébe vezető út ellenőrzését,
és fekvése épp kedvező volt ahhoz, hogy innen kiindulva el lehessen fogni az
ellenség utánpótlását. (3) Epiküdész az argoszi Philodémoszra bízta az itteni
erőd parancsnokságát. Hozzá küldte el Marcellus Szösziszt, az egyik zsarnokölöt,
aki hosszas beszélgetés után mégsem kapott azonnali választ, így azzal tért
vissza Marcellushoz, hogy Philodémosz gondolkodási időt kért. (4) Philodémosz
azonban napról napra húzta az időt, várva, hogy Hippokratész és Himilko
megérkezzenek légióikkal, mert biztos volt benne, hogy ha egyszer bebocsátja
őket az erődbe, meg tudják semmisíteni a falak közé zárt római sereget. (5)
Amikor Marcellus látta, hogy az Eurüaloszt sem szépszerével, sem erőszakkal
nem kapja meg, táborát a Neapolisz és a Tükha — egy-egy város nagyságú vá¬
rosrész — között ütötte fel, mert aggódott, hogy ha benyomulna a város sűrűbben
lakott részeibe, nem tudná együtt tartani zsákmányra sóvárgó katonáit. (6) Itt
járultak elé a küldöttek a Tükhából és a Neapoliszból, fejükön szalagokkal és
körülfont olajágakkal, kérve, hogy akadályozza meg a mészárlást és gyújtogatást.
(7) Marcellus inkább kérés, mint követelés formájában előterjesztett kívánságuk
ügyében haditanácsot tartott, és ennek egyhangú döntése alapján közölte a
katonákkal, hogy senki sem bánthat szabad polgárokat, de minden egyéb a
katonák zsákmánya lesz. (8) Táborát a házak falai övezték védőfal gyanánt, az
utcák irányából védtelen táborkapukhoz pedig őrségeket és előretolt őrállásokat
telepített, hogy mialatt katonái szétszóródnak, táborát ne érhesse ellenséges
dakat megverték, a seregek maradványait fogságba ejtették, a két vezért, Nikiaszt és
Démoszthenészt pedig kivégezték.
267