Seite 266 [266]
dosan szemmel tartotta, hogy semmi efféle próbálkozásuk ne kerülje el a figyel¬
müket. (6) A száműzöttek egyetlen rabszolgájának, aki szökevénynek adva ki
magát, bebocsátást nyert a városba, végül sikerült felvennie a kapcsolatot néhány
emberrel, és lehetőséget teremtenie a tárgyalások megkezdésére. Ezután néhá¬
nyan egy halászbárkán, a hálók alá bújva kerülővel eljutottak a római táborba,
itt tárgyaltak a menekültekkel. Később ugyanők, majd mások is gyakran tették
meg ezt az utat; számuk végül mintegy 80-ra emelkedett. (7) De amikor már
mindent előkészítettek az árulásra, feljelentette őket Epiküdésznél egy bizonyos
Attalosz, mert rossz néven vette, hogy őt nem avatták be a tervükbe. Mindnyá¬
jukat megkínozták és kivégezték.
(8) Ez a remény meghiúsult, de nyomban újabb támadt helyette. A római
hajók elfogtak egy Damipposz nevű spártait, akit Szürakuszaiból küldtek Philip¬
posz királyhoz. (9) Epiküdész mindenképpen ki akarta váltani ezt a foglyot, és
ezt Marcellus sem utasította el, mert a rómaiak már ekkor nagyon szerették
volna elnyerni az aitólok barátságát, akikkel a spártaiak szövetségben voltak. (10)
A küldöttek, akiknek a fogoly kiváltásáról tárgyalniuk kellett, úgy látták a leg¬
alkalmasabbnak, ha a találkozót a két fél között éppen középen, a Irógilosz-öböl
mellett álló Galeagra nevű torony mellett tartják. (11) Mivel sokat jártak ide, az
egyik római küldött közelebbről is vizsgálgatni kezdte a falat, megszámolta a
köveket, megbecsülte elülső oldaluk szélességét, (12) ebből jó közelítéssel kikö¬
vetkeztette a fal magasságát, és úgy találta, hogy az lényegesen alacsonyabb, mint
ő és a többiek gondolták, és közepes létrákkal is fel lehet rá jutni. Felfedezéséről
jelentést tett Marcellusnak, (13) aki nem tartotta lebecsülendőnek a dolgot.
A helyet azonban éppen ezért különös gonddal őrizték, így nem lehetett meg¬
közelíteni. (14) Megfelelő alkalmat kerestek hát, amely el is jött, amikor egy
szökevény jelentette, hogy a városban Artemisz háromnapos ünnepét ülik, és
minthogy az ostromzár miatt egyéb dolgokban hiányt látnak, bőséges borozás¬
sal emelik a lakoma fényét: Epiküdész is osztott bort az egész köznépnek, az
elöljárók pedig az egyes kerületek lakóinak.
(15) Marcellus, mihelyt erről értesült, megbeszélte néhány zridunussal, hogy
válogassák ki a vakmerő terv végrehajtására alkalmas cenfuriókat és katonákat,
titokban készítsék elő az ostromlétrákat, a többieknek pedig adják ki a parancsot,
hogy korán étkezzenek és térjenek nyugovóra, mert éjszaka bevetés lesz. (16)
Amikor úgy gondolta, hogy a bentiek a napközben elköltött lakoma után már
jól teleitták magukat, és most alusszák első álmukat, kiadta a parancsot, hogy
egy szakasz hozza elő a létrákat, és mintegy 1000 fegyverest keskeny oszlopban
odavezetett a toronyhoz. (17) Mihelyt az elsők minden zaj nélkül, rendben
felértek a falra, sorban követték őket a többiek, mert az elöl haladók vakmerő¬
sége bátorságot öntött a határozatlanokba is.
265