Page 217 [217]
OCR
indultak, remélve, hogy az általános rémületben a várost árulás útján hatalmukba keríthetik. (11) Amikor ez a tervük meghiúsult, úgy vélték, erőszakhoz kell folyamodni, és seregükkel másnap elindultak Megarából, hogy teljes haderejükkel megostromolják Herbésszoszt. (12) Hippokratész és Epiküdész úgy vélte, hogy miután nincs más remény, csakis azt az első pillantásra nem túl biztonságos megoldást választhatják, hogy sorsukat a katonákra bízzák, akiknek nagy része jól ismeri őket, és most még fel is vannak háborodva bajtársaik állítólagos legyilkolása miatt. Ezért kivonultak a sereg elé. (13) A menet élén éppen 600 krétai katona haladt, akik az ő kezük alatt szolgáltak Hierónümosz seregében, és megtapasztalták Hannibal jóindulatát is, aki szabadon bocsátotta őket, amikor a Irasumennus-tónál a római segédcsapatok között fogságba estek. (14) Amikor Hippokratész és Epiküdész felismerte őket hadijelvényeikről és fegyverzetükről, az oltalomkeresők olajágával és szalagjaival" a kezükben kérték, fogadják be őket maguk közé, védelmezzék meg, ne szolgáltassák ki a szürakuszaibelieknek, akik ki akarják adni őket a római népnek, hogy végezzen velük. 31. (1) Egyhangú felkiáltás volt a válasz: legyenek nyugodtak, bármi lesz is a sorsuk, katonáik osztoznak velük benne. (2) Beszélgetés közben megállt a csapat, ezzel feltartották a menetet, de a vezérekhez még nem jutott el a veszteglés oka. Amikor az egységeken végiggyűrűzött a hír, hogy Hippokratész és Epiküdész van itt, és az egész sereg zúgása jelezte, milyen szívesen fogadják érkezésüket, a sztratégoszok megsarkalták lovukat, és azonnal az elővédhez vágtattak, (3) azt kérdezve, miféle új szokás ez, honnan veszik a bátorságot a krétaiak, hogy szóba álljanak az ellenséggel, és a szzrazégoszok utasítása nélkül befogadják őket menetükbe. Kiadták a parancsot, hogy fogják el és verjék láncra Hippokratészt. (4) Erre olyan kiáltozás támadt először a krétaiak között, majd végig az egész seregben, hogy a vak is láthatta: nem ajánlatos tovább feszíteniük a húrt. (5) Aggodalommal látták, hogy a dolog kicsúszik a kezükből; elrendelték hát, hogy induljanak vissza Megarába, ahonnan jöttek, és követek útján helyzetjelentést küldtek Szürakuszaiba. (6) A katonák minden gyanúra fogékony hangulatát Hippokratész még egy cselfogással is erősítette. Néhány krétait előreküldött, hogy álljanak lesbe az út mentén. Ezek , elfogtak" egy levelet, amelyet valójában maga Hippokratész koholt, ő pedig felolvasta előttük: , Szürakuszai szératégoszai Marcellus consulnak." (7) Ebben a szokásos üdvözlés után ez állt: Nagyon he! Aki oltalmat kért, ennek jeléül kezében békét jelző hírnökpálcát és babér- vagy olajfaágat vitt, és ezeket, valamint karját és fejét gyapjúszalagokkal tekerte körül. 216
