Page 201 [201]
OCR
16. (1) Ezzel a kijelentésével végre úgy fellelkesítette őket, hogy új csatakiáltást hallatva, mintha hirtelen kicserélődtek volna, olyan lendülettel vetették magukat az ellenségre, hogy nem lehetett többé feltartani őket. (2) Előbb az élcsapatot, majd a hadijelvények körül álló csapatokat zilálták szét, végül az egész arcvonalat visszavetették. Az ellenség most már egyértelműen megfutamodott, és olyan pánikszerű rémülettel menekült a tábora felé, hogy sem a kapuknál, sem a sáncokon nem állt meg senki, és a sarkukban lévő rómaiak az ellenséges sáncok mögé beszorulva új csatát kezdtek. (3) Itt amennyivel nehezebb volt összezsúfolódva küzdeniük, annyival szörnyűbb vérfürdőt rendeztek. A rómaiak segítségére siettek a hadifoglyok is, akik a kavarodásban fegyvert szereztek, és csapatba tömörülve hátulról támadtak a punokra, elzárva előlük a menekülés útját is. (4) Így aztán a nagy seregből alig 2000 ember menekült meg vezérükkel együtt, nagyobbrészt lovasok; a többit mind levágták vagy elfogták, és 38 hadijelvényt is zsákmányoltak. (5) A győztes seregből mintegy 2000-en estek el. A foglyok kivételével az egész zsákmányt a katonák kapták meg, leszámítva azokat az állatokat, amelyeket tulajdonosuk 30 napon belül azonosított. (6) Amikor a zsákmánnyal megrakott katonák visszatértek a táborba, az önkéntesek közül mintegy 4000-en, akik kevésbé állták meg helyüket a harcban, és a táborba sem törtek be a többiekkel együtt, félve a büntetéstől egy, a tábor közelében lévő dombra vonultak vissza. (7) Másnap a katonai sribunusok segitségével sikerült lehozni őket onnan, és amikor Gracchus összehívta katonáit, ők is odaértek a gyűlésre. (8) Itt a droconsu/ először a régi katonáknak nyújtotta át a katonai kitüntetéseket, ahogy ki-ki rászolgált a csatában bátor tetteivel, (9) majd kijelentette, hogy ami az önkénteseket illeti, ő szívesebben dicséri meg mindnyájukat, méltót és méltatlant egyaránt, semmint hogy a mai napon akár egyet is megfenyítsen. Ezért — legyen ez üdvös, kedvező és szerencsés az államnak és saját maguknak egyaránt — mindnyájukat szabadnak nyilvánítja. (10) E szavak hallatán a katonák lelkes kiáltozásban törtek ki, és hol egymásnak kívántak szerencsét összeölelkezve, hol pedig kezüket az égre emelve könyörögtek, hogy minden áldás szálljon a római nép és Gracchus fejére. (11) Gracchus így folytatta: , Mielőtt mindnyájatokat egyenlővé tettelek volna a szabadság jogán, egyikőtöket sem akartam derék vagy gyáva katonának bélyegezni. (12) De most, miután beváltottam az állam ígéretét, nehogy minden különbség eltűnjön a hősiesség és gyávaság között, elrendelem, hogy adják le nekem azoknak a névsorát, akik abban a tudatban, hogy kivonták magukat a csatából, az imént kivonultak a dombra. (13) Egyenként meg fogom esketni őket, hogy hacsak nem betegek, katonáskodásuk hátralévő ideje alatt mindvégig állva fogyasztják majd el ételüket és italukat. Ezt a büntetést könnyen el fogjátok viselni, ha meggon200
