Oldal 193 [193]
OCR
Aemilius Regillust választotta meg consulnak, Quintus Fabius csendet intett, és a következő beszédet mondta: 8. (1) ,Ha Itáliában béke volna, vagy legalább olyan ellenség ellen folytatnánk háborút, amellyel szemben jobban megengedhetnénk magunknak a hanyagságot, akkor az lenne a véleményem, hogy ha valaki a legkisebb mértékben is akadályozza, hogy a választáson szabad elhatározásotok szerint ruházzátok a tisztségeket bárkire, akkor az az ember nem tiszteli eléggé szabadságotokat. (2) De minthogy ebben a háborúban, ezzel az ellenséggel szemben vezéreink minden apró hibája roppant vereséghez vezetett, ezért a consu/választáson éppen olyan éberséggel kell szavaznotok, mintha fegyveres ütközetbe indulnátok, és mindegyikőtöknek így kell szólnia magában: Azt választom consullá, aki méltó ellenfele Hannibalnak!« (3) Ebben az évben Capuánál Asellus Claudius, a legkiválóbb római lovas szállt szembe Vibellius ITaureával, a legkiválóbb campaniai lovassal, aki párbajra hívta.! (4) Egykor őseink az Anio hídján álló gall harcos kihívására Titus Manliust küldték a harcba, aki bízott bátorságában és erejében. (5) Nincs kétségem afelől, hogy néhány évvel később ugyanezért nem voltak bizalmatlanok Marcus Valeriusszal szemben,’ amikor 6 egy masik gall kihivasára fegyvert ragadott. (6) Amiként azt szeretnénk, hogy gyalogosaink és lovasaink múlják felül az ellenséget, vagy legalább legyenek méltó ellenfelei, ugyanígy főparancsnoknak is olyan férfiút kell keresnünk, aki felér az ellenség vezérével. (7) De még ha államunk legnagyobb hadvezérét választjuk is meg, megbízatása akkor is váratlanul éri őt, és csak egy évre szól. Így kell megmérkőznie egy régi, tisztségét folyamatosan viselő fővezérrel, akinek sem hivatali ideje, sem jogköre nincs korlátok közé szorítva, hanem mindenben úgy cselekedhet és intézkedhet, ahogy a hadi helyzet megkívánja. (8) Nálunk azonban, mire előkészülünk és megtesszük az első lépéseket, már el is telt az esztendő. (9) Miután mindent elmondtam arról, milyen férfiakat kell consuinak megválasztanotok, a továbbiakban azokról kell szólnom néhány szót, akik az előválasztáson elnyerték a szavazók jóindulatát. (10) Marcus Aemilius Regillus papi hivatalt visel: Quirinus flamenje,* akit sem el nem engedhetünk az oltár mellől, 1 XXIII. 46. 12-47. 8 2 Vo. VII. 10., illetve VII. 26. 3 Egy-egy isten flamenje a naponkénti aldozas kételezettsége miatt nem tâvozhatott el egy napnál hosszabb időre Rómából. A XXIX. 11. 14 szerint egyébként Regillus valójában Mars flamenje volt. 192
