Oldal 193 [193]
Aemilius Regillust választotta meg consulnak, Quintus Fabius csendet intett, és
a következő beszédet mondta:
8.
(1) ,Ha Itáliában béke volna, vagy legalább olyan ellenség ellen folytatnánk
háborút, amellyel szemben jobban megengedhetnénk magunknak a hanyagságot,
akkor az lenne a véleményem, hogy ha valaki a legkisebb mértékben is akadá¬
lyozza, hogy a választáson szabad elhatározásotok szerint ruházzátok a tisztsé¬
geket bárkire, akkor az az ember nem tiszteli eléggé szabadságotokat. (2) De
minthogy ebben a háborúban, ezzel az ellenséggel szemben vezéreink minden
apró hibája roppant vereséghez vezetett, ezért a consu/választáson éppen olyan
éberséggel kell szavaznotok, mintha fegyveres ütközetbe indulnátok, és mind¬
egyikőtöknek így kell szólnia magában: Azt választom consullá, aki méltó el¬
lenfele Hannibalnak!« (3) Ebben az évben Capuánál Asellus Claudius, a legki¬
válóbb római lovas szállt szembe Vibellius ITaureával, a legkiválóbb campaniai
lovassal, aki párbajra hívta.! (4) Egykor őseink az Anio hídján álló gall harcos
kihívására Titus Manliust küldték a harcba, aki bízott bátorságában és erejében.
(5) Nincs kétségem afelől, hogy néhány évvel később ugyanezért nem voltak
bizalmatlanok Marcus Valeriusszal szemben,’ amikor 6 egy masik gall kihiva¬
sára fegyvert ragadott. (6) Amiként azt szeretnénk, hogy gyalogosaink és lovasa¬
ink múlják felül az ellenséget, vagy legalább legyenek méltó ellenfelei, ugyanígy
főparancsnoknak is olyan férfiút kell keresnünk, aki felér az ellenség vezérével.
(7) De még ha államunk legnagyobb hadvezérét választjuk is meg, megbízatása
akkor is váratlanul éri őt, és csak egy évre szól. Így kell megmérkőznie egy régi,
tisztségét folyamatosan viselő fővezérrel, akinek sem hivatali ideje, sem jogköre
nincs korlátok közé szorítva, hanem mindenben úgy cselekedhet és intézkedhet,
ahogy a hadi helyzet megkívánja. (8) Nálunk azonban, mire előkészülünk és
megtesszük az első lépéseket, már el is telt az esztendő.
(9) Miután mindent elmondtam arról, milyen férfiakat kell consuinak meg¬
választanotok, a továbbiakban azokról kell szólnom néhány szót, akik az elővá¬
lasztáson elnyerték a szavazók jóindulatát. (10) Marcus Aemilius Regillus papi
hivatalt visel: Quirinus flamenje,* akit sem el nem engedhetünk az oltár mellől,
1 XXIII. 46. 12-47. 8
2 Vo. VII. 10., illetve VII. 26.
3 Egy-egy isten flamenje a naponkénti aldozas kételezettsége miatt nem tâvozhatott el egy
napnál hosszabb időre Rómából. A XXIX. 11. 14 szerint egyébként Regillus valójában
Mars flamenje volt.
192