OCR
2. (1) Így hát a punok visszahúzódtak a tengerszorostól, bár a bruttiusok zúgolódtak, hogy Rhégiont és Lokroit, amelyeket ki akartak fosztani, érintetlenül ott kellett hagyniuk. (2) Ezért saját szakállukra besoroztak és felfegyvereztek maguk közül 15 000 embert, és elindultak, hogy megostromolják Krotónt, amely szintén egyike volt a tengerparti görög városoknak, (3) remélve, hogy hatalmuk jócskán megnövekszik, ha megszerzik ezt a tenger mellett fekvő, falakkal megerősített kikötővárost. (4) Csak az aggasztotta őket, hogy egyrészt nem mertek a punok segítségül hívásáról lemondani, nehogy úgy tűnjön, mintha nem szövetségeseikként járnának el, másrészt azonban féltek, hogy a punok ismét a békeközvetítő, nem pedig a háborús szövetséges szerepében lépnek fel, és ők hiába harcolnak, csak a szabadságot szerzik meg Krotónnak, akárcsak nemrég Lokroinak. (5) Ezért legjobbnak látták, ha követeket küldenek Hannibalhoz, és megígértetik vele, hogy Krotón, ha elfoglalták, a bruttiusoké lesz. (6) Hannibal azt felelte, hogy ezt a dolgot az ott helyben lévőkkel kell megtanácskozniuk, és Hannóhoz küldte őket. Tőle azonban nem kaptak határozott ígéretet. (7) Nem akarta ugyanis, hogy kirabolják ezt a nagy hírű és dúsgazdag várost, másfelől pedig remélte, hogy ha a bruttiusok veszik azt ostrom alá, a punok pedig olyan színben tűnnek fel, mint akik nem helyeslik és nem is támogatják vállalkozásukat, a város lakói annál gyorsabban hozzá pártolnak. (8) Krotón lakói korántsem voltak egységesek véleményükben és szándékukban. Itália szinte minden városát ugyanaz a , betegség" támadta meg: a köznép és a vezető réteg viszálykodása, amelyben az államtanács a rómaiakat pártolta, a köznép pedig a punok felé hajlott." (9) Egy szökevény értesítette a bruttiusokat erről a széthúzásról. Közölte velük, hogy Arisztomakhosz, a köznép vezetője a város átadását támogatja, és hogy a nagy kiterjedésű városban az egymástól messze fekvő falakon igen ritkásan helyezkednek el a tanácstagok őrállomásai és őrségei; ott pedig, ahol a köznép tagjai teljesítenek őrszolgálatot, szabad a bejárás. (10) A bruttiusok a szökevény tanácsára és vezetésével bekerítették a várost, és miután a köznép bebocsátotta őket, az első rohammal elfoglalták az egészet, a fellegvár kivételével. (11) Ezt az előkelők tartották birtokukban, akik számítottak egy ilyen fordulatra, ezért már előkészítették maguknak ezt a menedékhelyet. Ide menekült Arisztomakhosz is, mondván, ő a várost a punoknak szerette volna átadni, nem a bruttiusoknak. ! Már Capua esete is jól példázza, hogy Liviusnak ez a megállapítása inkább utólagos általánosítás, nem pedig a korabeli valóságot tükrözi. 186