OCR
(4) A nyár végén, amelynek eseményeit elbeszéltük, levél érkezett Publius és Gnaeus Scipiótól, amelyben közölték, hogy Hispániában nagy és reményt keltő sikereket értek el, viszont teljesen híjával vannak zsoldpénznek, ruhának, a hadsereg és a tengerészek élelmezéséhez szükséges gabonának. (5) Ami a zsoldot illeti — írták — , ha az államkincstár teljesen kiürült, ők majd megoldják valahogy, hogy a hispánoktól teremtsék elő, de a többit feltétlenül küldjék el nekik Rómából, különben képtelenek lesznek megtartani a hadsereget és a provinciát. (6) A levél felolvasása után kivétel nélkül mindenki elismerte, hogy igazat írnak és kérésük jogos, de belegondoltak, milyen roppant tengeri és szárazföldi haderőkről kell gondoskodniuk, és mekkora új hajóhadat kell felszerelniük a közeljövőben, ha megindul a háború a makedónok ellen. (7) A háború előtt még beszolgáltatást teljesítő Szicília és Szardínia most az ott állomásozó seregeket is alig képes eltartani; (8) a kiadásokat így egyedül a polgárokra kivetett hadiadó fedezi, de maguknak az adófizető polgároknak a száma is megfogyatkozott a Trasumennus-tónál és Cannaenál elszenvedett súlyos vereségek után, (9) és ha azt a kevés túlélőt most többszörösére emelt adóval terhelik, akkor ebbe fognak belepusztulni. (10) Így az államnak hitelhez kell folyamodnia, mert saját anyagi erejéből nem tudja magát fenntartani. Tehát Fulvius praetor álljon ki a nép elé, számoljon be az állam nehéz helyzetéről, és szólítsa fel azokat, akik vagyonukat állami haszonbérletekből szerezték,! (11) hogy a hispániai hadseregnek történő szállításoknál adjanak fizetési halasztást az államnak, amelynek vagyonukat köszönhetik, és azzal a feltétellel pályázzanak ezekre, hogy mihelyt pénz lesz a kincstárban, az ő követelésüket elégítik ki legelőször. (12) A praetor a nyilvánosság elé terjesztett beszámolója után rendeletben közölte, melyik napon lehet megpályázni a hispániai sereg ellátását ruházattal, élelemmel és egyéb, a hajósoknak szükséges felszerelésekkel. 49. (1) A kijelölt napon 19 vállalkozó jelentkezett, akik három haszonbérlő társaságba tömörültek. Két feltételük volt: (2) az egyik, hogy ne kelljen katonáskodniuk, amíg ilyen módon szolgálják az államot; a másik, hogy a behajózott szállítmányokat az állam biztosítsa a károk ellen, amelyeket az ellenség vagy a l'A berlök (publicani) olyan, megfelelő anyagi eszközökkel rendelkező magánemberek voltak, akik — mivel az állam üzleti tevékenységgel nem foglalkozott — részesedés vagy fizetség ellenében vállalták a legkülönbözőbb gazdasági feladatokat, közmunkákat, adószedést, építkezéseket, a hadseregek felszerelését, ellátását stb. 182