Oldal 176 [176]
OCR
(10) Éppen ezekben a napokban kötött ki Bomilkar Lokroiban a Karthágóból erősítésként küldött katonákkal, elefántokkal és utánpótlással. (11) Appius Claudius meglepetésszerűen akart rátámadni, ezért azzal az ürüggyel, hogy bejárja provinciáját, seregével sietve Messzanába vonult, majd innen a kedvező szelet és áramlatot kihasználva átkelt Lokroiba. (12) Bomilkar azonban már továbbvonult onnan Hannóhoz, a bruttiusok földjére, a lokroibeliek pedig zárt kapukkal fogadták a rómaiakat. Appius, miután nagyszabású vállalkozása eredménytelenül végződött, visszatért Messzanába. (13) Ugyanezen a nyáron Marcellus Nolából, amelyet seregével megszállva tartott, sűrűn ki-kicsapott a hirpinusok és a samnis caudinusok! földjeire, és olyan általános pusztítást végzett tűzzel-vassal, (14) hogy a samnisokban felidézte egykori vereségeik emlékét. 42. (1) Ezért mindkét nép egyszerre azonnal követséget küldött Hannibalhoz, amely a következő szavakat intézte a pun hadvezérhez: (2) , Ellenségei voltunk a római népnek, Hannibal, kezdetben egymagunkban, amíg saját erőnkkel és fegyvereinkkel meg tudtuk védeni magunkat. Később, amikor ez nem bizonyult elégségesnek, Pürrhosz királyhoz csatlakoztunk.? (3) Ő cserbenhagyott minket, ezért el kellett fogadnunk a ránk kényszerített békét, amelyben csaknem 50 évig éltünk, egészen addig, míg te Itáliába nem érkeztél. (4) le annyira megnyerted rokonszenvünket — nemcsak bátorságoddal és szerencséddel, de páratlan előzékenységeddel és jóindulatoddal is elfogott polgártársaink iránt, akiket visszaengedtél hozzánk -, hogy amíg te épségben vagy és igaz barátként állsz mellettünk, nemhogy a római néptől, de ha szabad ilyet mondani, az istenek haragjától sem félünk. (5) De Herculesre, noha nemcsak épségben vagy és győztél, de olyan közel is vagy, hogy szinte hallhatod asszonyaink és gyermekeink jajkiáltását, és láthatod a házainkat elemésztő tűz lángjait, mégis annyiszor dúltak végig minket ezen a nyáron, hogy úgy tűnik, Cannaenál nem is Hannibal, hanem Marcus Marcellus győzött, és a rómaiak fennen hirdetik, hogy mindössze erre az egy csapásra volt erőd, és azután megbénultál, elvesztetted fullánkodat. (6) Száz éven át hadakoztunk a rómaiak ellen úgy, hogy egyetlen külföldi vezértől vagy seregtől sem kaptunk segítséget — Pürrhoszt leszámítva, aki két éven át, ahelyett hogy haderejével minket védelmezett volna, a mi csapatainkkal is saját seregét erősítette. (7) Nem akarok eldicsekedni sikereinkkel, hogy két ! A hirpinusok szintén a samnisok egyik törzse voltak, akárcsak a caudinusok, de Livius itt valamiért külön népként kezeli őket. ? Kr. e. 280-ban (lásd a XII. könyv tartalmi összefoglalóját). 175
