Seite 176 [176]
(10) Éppen ezekben a napokban kötött ki Bomilkar Lokroiban a Karthágó¬
ból erősítésként küldött katonákkal, elefántokkal és utánpótlással. (11) Appius
Claudius meglepetésszerűen akart rátámadni, ezért azzal az ürüggyel, hogy
bejárja provinciáját, seregével sietve Messzanába vonult, majd innen a kedvező
szelet és áramlatot kihasználva átkelt Lokroiba. (12) Bomilkar azonban már
továbbvonult onnan Hannóhoz, a bruttiusok földjére, a lokroibeliek pedig zárt
kapukkal fogadták a rómaiakat. Appius, miután nagyszabású vállalkozása ered¬
ménytelenül végződött, visszatért Messzanába.
(13) Ugyanezen a nyáron Marcellus Nolából, amelyet seregével megszállva
tartott, sűrűn ki-kicsapott a hirpinusok és a samnis caudinusok! földjeire, és
olyan általános pusztítást végzett tűzzel-vassal, (14) hogy a samnisokban fel¬
idézte egykori vereségeik emlékét.
42.
(1) Ezért mindkét nép egyszerre azonnal követséget küldött Hannibalhoz, amely
a következő szavakat intézte a pun hadvezérhez: (2) , Ellenségei voltunk a római
népnek, Hannibal, kezdetben egymagunkban, amíg saját erőnkkel és fegyvere¬
inkkel meg tudtuk védeni magunkat. Később, amikor ez nem bizonyult elégsé¬
gesnek, Pürrhosz királyhoz csatlakoztunk.? (3) Ő cserbenhagyott minket, ezért
el kellett fogadnunk a ránk kényszerített békét, amelyben csaknem 50 évig éltünk,
egészen addig, míg te Itáliába nem érkeztél. (4) le annyira megnyerted rokon¬
szenvünket — nemcsak bátorságoddal és szerencséddel, de páratlan előzékeny¬
ségeddel és jóindulatoddal is elfogott polgártársaink iránt, akiket visszaengedtél
hozzánk -, hogy amíg te épségben vagy és igaz barátként állsz mellettünk,
nemhogy a római néptől, de ha szabad ilyet mondani, az istenek haragjától sem
félünk. (5) De Herculesre, noha nemcsak épségben vagy és győztél, de olyan
közel is vagy, hogy szinte hallhatod asszonyaink és gyermekeink jajkiáltását, és
láthatod a házainkat elemésztő tűz lángjait, mégis annyiszor dúltak végig min¬
ket ezen a nyáron, hogy úgy tűnik, Cannaenál nem is Hannibal, hanem Marcus
Marcellus győzött, és a rómaiak fennen hirdetik, hogy mindössze erre az egy
csapásra volt erőd, és azután megbénultál, elvesztetted fullánkodat.
(6) Száz éven át hadakoztunk a rómaiak ellen úgy, hogy egyetlen külföldi
vezértől vagy seregtől sem kaptunk segítséget — Pürrhoszt leszámítva, aki két
éven át, ahelyett hogy haderejével minket védelmezett volna, a mi csapatainkkal
is saját seregét erősítette. (7) Nem akarok eldicsekedni sikereinkkel, hogy két
! A hirpinusok szintén a samnisok egyik törzse voltak, akárcsak a caudinusok, de Livius
itt valamiért külön népként kezeli őket.
? Kr. e. 280-ban (lásd a XII. könyv tartalmi összefoglalóját).
175