Oldal 172 [172]
OCR
séges előőrsöket, úgyhogy aznap Hannibal inkább látszott ostromlottnak, mint ostromlónak. (6) Mintegy 1300 karthágóit öltek meg, és 59-et fogtak el élve, akik a falak körül és az előretolt állásokban gondtalanul és figyelmetlenül töltötték az időt, és nem számítottak kitörésre, így meglepetésszerűen érte őket a támadás. (7) Gracchus, mielőtt még az ellenség felocsúdott volna rémületéből, visszavonulót fúvatott, és a falak mögé vonta vissza seregét. (8) Másnap Hannibal a város és a tábor között felállította csatarendjét, mert azt várta, hogy a consul a sikertől elbizakodva hajlandó lesz szabályos ütközetet kezdeni. (9) Amikor azonban látta, hogy senki sem mozdul megszokott őrhelyéről, és az ellenfél nem hajlandó kockáztatni, dolgavégezetlenül visszatért a Tifatára. (10) Eppen azokban a napokban, amikor Cumae felszabadult az ostromzár alól, Lucaniában Grumentum mellett Tiberius Sempronius Longus szerencsés csatát vívott a pun Hanno! ellen. Löbb mint 2000 embert ölt meg, míg ő maga 280-at vesztett, és 41 hadijelvényt zsákmányolt. (11) A Lucania területéről kiszorított Hanno a bruttiusok földjére vonult vissza. (12) Továbbá Marcus Valerius praetor rohammal visszafoglalt három, a rómaiaktól elpártolt hirpinus várost: Vercelliumot, Vescelliumot és Sicilinumot,? és az elpártolás kezdeményezőit bárddal lefejeztette. (13) Löbb mint 5000 hadifoglyot adott el nyilvános árverésen, a többi zsákmányt a katonáknak engedte át, majd visszatért seregével Luceriába. 38. (1) Mialatt ez történt Lucaniában és a hirpinusok földjén, az öt hajó, amelyek az elfogott makedón és pun követeket szállították Rómába, útban az Adriaitengerről a I irrén-tenger felé, Itáliának majdnem egész partvidékét körülhajózta. (2) Amikor elvitorláztak Cumae mellett, Gracchus hajókat küldött eléjük saját hajóhadából, nem tudván, hogy barát vagy ellenség közeledik-e. (3) Miután kölcsönösen kifaggatták egymást, és kiderült, hogy a consul Cumaeban tartózkodik, kikötöttek ott, és átadták neki a foglyokat és az iratokat. (4) A consul elolvasta Philipposz és Hannibal leveleit, majd az egészet lepecsételte, és szárazföldi úton elküldte a senazusnak, a követeket pedig hajón szállíttatta tovább. (5) A levelek és a követek csaknem egyszerre érkeztek meg Rómába, és mivel a kihallgatásokon elhangzott vallomások megegyeztek a levelek tartalmával, az atyákat először súlyos aggodalom fogta el arra a gondolatra, hogy miközben majdnem összeroskadnak a pun háború terhei alatt, számolniuk kell egy hatalmas makedón háború lehetőségével is. (6) De korántsem adták át magukat a 1 Hannibal unokaöccse. ? Az utolsó városnevet egyes kiadók Vicilinumra javítják. 171
