Oldal 162 [162]
OCR
zéreik könnyedén meggyőzték arról, hogy Itáliáért és Róma városáért küzdenek; ezért, mivel hazatérésük mintegy a csata kimenetelétől függött, szilárdan élt lelkükben az elhatározás: győzni vagy meghalni. (8) A másik csatasorban nem fűtötte ilyen elszántság a katonákat, mert nagyrészt hispánok voltak, akik jobban szerettek volna Hispániában vereséget szenvedni, mint győzni és kénytelenkelletlen Itáliába vonulni. (9) Így mindjárt az első összecsapásban, alighogy elhajították a dárdákat, csatasoruk centruma hátrálni kezdett, majd megfutott a nagy lendülettel rohamozó rómaiak elől. (10) Nem kevésbé heves küzdelem folyt a szárnyakon is; az egyiken a punok, a másikon az afrikaiak nyomultak, és két oldalról szorongatták az ellenséget, mintha már körül is zárták volna. (11) De a teljesen középre tömörülő római csatasornak volt elég ereje ahhoz, hogy megakadályozza az ellenséges szárnyak egyesülését. Így két külön ütközet alakult ki. (12) A rómaiak, minthogy a centrumban már megfutamították az ellenséget, ezért számban és harcértékben egyaránt jobban álltak, mindkét irányban kétségtelen fölénybe kerültek. (13) Igen sok embert levágtak, és ha a hispánok nem fogják menekülésre a dolgot még szinte az ütközet kezdetén, az egész seregből alig maradt volna életben valaki. (14) Lovas ütközetre tulajdonképpen nem is került sor, mert a mórok és numidák, látva, hogy a csatasor középen meghátrál, a szárnyakat védtelenül hagyták, és rendezetlenül megfutottak, maguk előtt hajtva az elefántokat is. (15) Hasdrubal, aki a küzdelem utolsó pillanatáig a csatatéren maradt, csak néhányadmagával menekült meg az öldöklés sűrűjéből. Táborát a rómaiak elfoglalták és kirabolták. (16) A rómaiak győzelmükkel elérték, hogy Hispánia még ingadozó része is hozzájuk csatlakozott, és Hasdrubalt nemcsak attól a reménytől fosztották meg, hogy seregével átkelhet Itáliába, de most már Hispániában sem érezhette magát biztonságban. (17) Rómában, amikor az események a két Scipio leveléből ismeretessé váltak, nem is annyira a győzelemnek örültek, inkább annak, hogy sikerült megakadályozni Hasdrubal átkelését Itáliába. 30. (1) Mialatt Hispániában ez történt, Himilko, Hannibal egyik alvezére a bruttiusok földjén néhány havi ostrom után elfoglalta Peteliát. (2) A punok sok véráldozattal és sebesüléssel fizettek a győzelemért, és az ostromlottakat így is leginkább az éhség kényszerítette megadásra. (3) Miután elfogyott minden ehető termény, minden megszokott vagy szokatlan négylábú állat, végül bőrökön, füveken, zsenge gyökereken és fakérgen, letépkedett faleveleken tengődtek, (4) de csak akkor adták meg magukat, amikor már annyi erejük sem volt, hogy kiálljanak a falra és ne ejtsék el fegyvereiket. 161
