Seite 161 [161]
meg az átjutást, gall segédcsapatokat is csak zsoldért sikerült szereznie, így aztán
ha üres kézzel vágott volna neki a nagy útnak, még az Alpok lábáig is aligha jutott
volna el. Tehát nagy sietve behajtotta a pénzt, majd leereszkedett a Hiberushoz.
(7) Amikor a rómaiak hírét vették, hogy miféle határozatok születtek Kart¬
hágóban, és hogy Hasdrubal milyen útra készül, a két vezér minden egyebet
félretéve azon volt, hogy seregüket egyesítve szembeszálljanak vele és feltartóz¬
tassák, (8) mert meg voltak győződve róla, hogy ha Hannibalhoz, akivel egyma¬
gában is alig bírnak el Itáliában, még Hasdrubal és a hispániai sereg is csatla¬
kozna, az a római birodalom pusztulását jelentené. (9) E gondoktól gyötörve
csapataikat a Hiberusnál vonták össze, majd átkeltek a folyón. Hosszas tanács¬
kozás után, hogy szemtől szemben megütközzenek-e az ellenséggel, vagy meg¬
elégedjenek azzal, hogy a karthágóiak szövetségesei elleni támadásokkal késlel¬
tessék tervbe vett indulását, (10) ostromolni kezdték Hiberát,! a vidék akkoriban
leggazdagabb városát, amely a Hiberus folyó közelsége miatt kapta a nevét. (11)
Amikor ezt Hasdrubal megtudta, ahelyett hogy szövetségeseinek vitt volna
segítséget, továbbállt, és maga is ostromolni kezdte az egyik várost, amely nem¬
rég adta meg magát a rómaiaknak feltétel nékül. (12) Erre a rómaiak is feladták
a megkezdett ostromot, és egyenesen Hasdrubal ellen fordultak.
29.
(1) A két sereg egymástól öt mérföldnyire vert tábort, és noha voltak köztük
kisebb összecsapások, néhány napig nem került sor szabályos ütközetre. (2)
Végül, mintha csak megbeszélték volna, mindkét oldalon ugyanaznap tűzték ki
a jelet a csatára és vonultak ki minden csapatukkal a síkságra. (3) A rómaiak
három vonalban álltak fel. A veleseket részben az élcsapat egységei között he¬
lyezték el, részben a hadijelvények mögött, a lovasság a szárnyakat vette körül.
(4) Hasdrubal a hispánokkal erősítette meg csatasora közepét, a jobbszárnyra
állította a punokat, a balszárnyra az afrikaiakat és a zsoldos segédcsapatokat.
A lovasságot a szárnyakon helyezte el, a numidákat a pun gyalogság, a többit az
afrikaiak előtt. (5) Nem minden numidát küldött a jobbszárnyra, csak azokat,
akik két lovat szoktak magukkal vinni a csatába, és az ütközet hevében gyakran
műlovarok módjára teljes fegyverzetben átugrottak a fáradt lóról a pihentre —
ilyen mozgékonyak ők maguk, és ilyen jól idomíthatóak a lovaik.
(6) Ilyen hadrendben álltak fel. A két fél vezéreinek kilátásai nagyjából egy¬
formák voltak, hiszen egyik sem volt fölényben a másikkal szemben csapatai
számát és jellegét tekintve, viszont katonáik harci morálja között nagy volt a
különbség. (7) A római katonákat, bármily messze harcoltak is hazájuktól, ve¬
! Az ilercavonok fővárosa (lásd a XXII. 21. 6 jegyzetét).
160